Szórakozás

Keresztes Ildikó: „Egyszer csak végleg lezuhant a redőny, és rám borult a sötétség”

2025-03-23

Szerző: Ádám

Keresztes Ildikó és Kicska László története a magyar popzene egyik legismertebb párosává vált. A közönség nemcsak a zenei tehetségükért, hanem a kapcsolatuk stabilitásáért is kedvelte őket, hiszen évtizedeken át kérdés nélkül képviselték a harmóniát és a boldogságot a zene világában. Azonban 2012-ben, amikor László kilépett a kapcsolatból, amelyet egy nála fiatalabb lány miatt döntött el, az esemény hatalmas megrázkódtatást okozott a hazai popkultúrában.

Ildikó a harmadik X-Faktor évad mentora volt éppen, és ezt a nehéz időszakot még fokozta az a helyzet, hogy otthon nem volt már kivel beszélnie. Ahogy visszatekint, azóta is hallja a búcsúzó férfi ajtajának csapódását. "Nem veszekedtünk, csak csendesen megkért, hogy engedjem el. Elengedtem, mert nem vagyok az a típus, aki görcsösen ragaszkodik a férfihoz" – mesélte.

Ildikó elmondása szerint a kapcsolatuk saját rendszere mentén működött, gyerekek és közös vagyon nélkül. Viszont mindketten érezték, hogy egymás “másik felei” voltak, összetartozásuk alapja a szeretet és az egymás iránti tisztelet volt.

A szakítás utáni időszak nehézségeit Ildikó könyvében, „A sokoldalú díva” című munkájában részletesen taglalja. Még két éven át csendben őrizte fájdalmát, és csak később, a könyvben beszélt arról, mint élte meg a válást, hogyan gondolt arra, hogy az idő majd segít, és hogy visszatérhet hozzá a férfi.

A szomorú sorok mögött sokan láthatták, hogy Ildikónak nem volt könnyű az élet, de mégis tapasztalatain keresztül próbálja átadni az embereknek, hogy a boldogság gyakran a belső erőnkből táplálkozik. "Ma is hallani vélem a redőny záródását. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy az életben vannak nehéz pillanatok, de ezek segítenek fejlődni és tanulni'' – zárta gondolatait Ildikó.

A válás után Ildikó és László között egészséges kapcsolat maradt, ami nem csupán a régi emlékek őrzéséről szólt, hanem arról is, hogy a múltjukból tanulva képesek lehetnek együtt élni azzal, ami volt. Az élet sokszor nem a hangos botrányokról szól, hanem az elcsendesedésről és az elfogadásról.