Kern András, Magyarország ikonikus színésze, nemcsak tehetsége miatt van a középpontban, hanem a súlyos harcai miatt is, amelyekkel szembesült. Sok éven keresztül küzdött az alkoholfüggőséggel, ami végül kórházi kezeléshez vezetett. A színészként elért sikerek ellenére, a kritika és a tehetségtelenségről szóló megjegyzések nehezen viselték el a lelkét. Ez a stressz a saját magánéletébe is begyűrűzött, sőt, a feszültség gyakran kirobbanásokat eredményezett a színpadon.

A 70 éves Kern az öregedés mérgét is tapasztalja, amit érzései mélyen megérintenek. ,,Mindenki küzd az öregedéssel, ám amikor a sok ember előtt kell állni, a kritikák súlya néha elviselhetetlen” - mondta András. A depresszióra való hajlam örökségként nehezedett rá, és az antidepresszánsok sem mindig hozták meg az áhított hatást.

A borozásnak és a nikotinnak köszönhetően sem kímélte önmagát. Orvosa figyelmeztette, hogy sürgősen le kell tennie az alkoholt, különben az egészsége súlyos károkat szenvedhet. Korábbi italozási szokásai, napi többszöri átmulatott éjszakák után, végül kórházba kerüléshez vezettek.

,,Fekete alvadt vér jött ki belőlem, és az orvosok azt mondták, hogy nagy a baj, hogy talán meg fogok halni. Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy a függőség nem játék, és életem egyik legrosszabb pillanata volt” – mesélte az elkeseredett színművész.

A kórházi tartózkodása után Kern András felnőtt egy új élet kezdéséhez, amelyben az egészségesebb szokások dominálnak. Készült rendszeresen tornázni, és igyekszik elkerülni azokat a szituációkat, amelyek kockázatosak lehetnek az egészsége szempontjából. Újra felfedezte az élet kis örömeit, mint a természetjárás és a családi kirándulások, amelyek segítenek neki megőrizni a lelki egyensúlyt.

Kern azt mondta, hogy már nem a múlt fájdalmára emlékezik, hanem a jövő reményeire. Színészként pedig szeretné átadni tapasztalatait a fiatalabb generációnak, hogy ne essenek bele ugyanezekbe a csapdákba. Az alkoholhoz való viszonya azonban továbbra is bonyolult maradt. ,,Még mindig érzek vágyat arra, amiről tudom, hogy egészségem kárára van. De minden nap küzdök, és a színpadon szeretnék élni, nem csak a régi emlékek miatt, hanem egy új célért is!”

Kern András tehát nemcsak a színművészetben, hanem a saját életvezetésében is jelentős változáson ment keresztül, és ezzel bátorítja a másokat is a saját küzdelmeik leküzdésére. Az ő története azt mutatja, hogy a remény sosem veszhet el, és mindig van lehetőség a megújulásra.