Kína gazdasági helyzete az utóbbi években sokat változott, és a strukturális reformok sürgetése mellett számos kihívással is szembesül. A 2010-ben bejelentett váltás a beruházás- és exportvezérelt növekedési modellről az innováción és belső fogyasztáson alapuló megközelítésre csak részben valósult meg, a múlt másfél évtized tapasztalatai alapján.

A kínai vezetés folytatta a beruházások erőltetését, ami jelentős ingatlanpiaci buborékokhoz és ipari túlkínálathoz vezetett. A belső kereslet továbbra is gyenge, ami arra kényszeríti a kínai államot, hogy újra előtérbe helyezze az exportnövelést. A globális övezeti hatások és a protekcionista intézkedések bevezetése az Egyesült Államok, az EU és más feltörekvő gazdaságok részéről tehát komoly megszorításokat jelent a kínai gazdaság számára.

Egyes elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a már amúgy is lanyha növekedés végső pillére is megrendülhet, ha a kínai export nem tudja fenntartani a szükséges szintet. Az ország GDP-jének 300%-át meghaladó adósság tovább súlyosbítja a helyzetet, főleg, hogy a középosztály jövedelmi részesedése elmarad nyugati társaikétól.

A bérnövelés mint lehetséges megoldás felveti a kérdést: ki fogja ezt finanszírozni? Számos szakértő az állami szerep csökkentését javasolja, de Kína autoriter rendszere ma már nem teszi lehetővé az állami támogatások drasztikus csökkentését, különösen Hszi Csin-ping vezetése alatt, aki a gazdasági hatalom erősítésére törekszik.

A közelmúltban bejelentett gazdasági élénkítő program, amely a régi járművek és elektronikai eszközök cseréjét ösztönözné, kérdésessé teszi, hogy elegendő-e a kínai gazdaság fellendítésére. Az elérhető támogatások mértéke, amely például új elektromos autók vásárlása esetén maximálisan 15.000 jüan, nem biztos, hogy elegendő a kereslet élénkítéséhez, hiszen a hasonló programok eddig nem bizonyultak tartósnak.

Ezek alapján a valódi megoldás nemcsak gazdasági, hanem politikai jellegű is. Az átalakítás mögött nemcsak a számok, hanem a politikai akarat is áll. A közeljövőben Kínában nem várható jelentős változás, és a gazdaság stabilizálása érdekében felmerül a kérdés, hogy a kormány miként képes fenntartani a növekedést a globális piaci változások közepette.