A klímaváltozás globális problémájának megoldásához központi szerepet játszik a technológiai fejlődés, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Európa nem megfelelő lépéseket tesz a saját energiafogyasztásának csökkentésére. A fejlett országokban drámai energiacsökkentés történhet, de a fejlődő országoknak nem várható el, hogy ugyanezt a szintet elérjék, miközben igényeik folyamatosan növekednek.

A legfrissebb elemzések és szakértők, mint Beck Zsófia a BCG ügyvezető igazgatója és Karakas Ádám, a partnereik, azt sugallják, hogy az ágazati kibocsátási célok 2050-re tarthatatlanok lehetnek. Karakas hangsúlyozta, hogy példát vehetünk az Egyesült Királyság pélványából, ahol mindössze tíz év alatt teljesen kivonták a szenet, de ez nem számít a globális energiaigény növekedésének tükre.

Míg a megújuló energiaforrások elterjedése vonzó opció, a valóság az, hogy a világ energiaigénye robbanásszerűen emelkedik. 1800-ban a globális energiaigény 5000 terawattóra volt, 1930-ra 20.000 terawatt került, mára viszont már közel 170.000 terawattot igényel. Az Egyesült Államokban az egy főre jutó éves energiafogyasztás 230 gigajoule, míg Európában 130, Kínában pedig 115 gigajoule. A fejlődő országokban, például Fekete-Afrikában, a fogyasztás pedig folyamatos növekedésben van.

Az európai felelősségvállalás azonban kétséges, hiszen a nagy ipari vállalatok, melyek a kibocsátás 70%-át töltik el, folytatásához ragaszkodnak a nyomás ellenére. Beck kiemelte, hogy a vállalatok termelésének zöldbe fordítása nem elegendő, ha a globális energiafelhasználás növekedése nem áll meg.

A válasz nem csupán technológiai fejlesztésekben rejlik, hanem abban is, hogy a fogyasztók tudatos döntések révén hogyan befolyásolják a vállalatokat. Egységes társadalmi fellépés hiányában azonban nehéz elképzelni, hogy a fejlődő országok lelassítják energiafogyasztásukat.

A klímaváltozás által okozott költségek évente 14 ezer milliárd dollárra emelkednek, amennyiben most nem teszünk sürgős lépéseket. Beck Zsófia szerint a technológiai fejlesztés mellett befektetésre lenne szükség olyan megoldások irányába, amelyek már bizonyították működőképességüket, mint például a hidrogén rendszerek felépítése, míg sok támogatás olyan technológiákra irányul, amelyek még nem bizonyítottak.

Végezetül, Karakas Ádám figyelmeztetett, hogy Európa jelenleg kényszerhelyzetben van. A klímaváltozással kapcsolatos késlekedések miatt sürgős döntéseket kell hozni a zöld átállás elősegítése érdekében. Miért nem cselekszünk okosabban, míg a természetes katasztrófák egyre nyilvánvalóbbá válnak? A jövőnk a tét, és a hurok szorosabbra vonása a politikai cselekvés erősítése mellett égetően fontos. Európa hirtelen megfektette a fegyverét, de talán érdemes lenne újraéleszteni a harcot a klímáért!