A ma 60 éves Kocsis ErzsÉbet, a magyar kézilabda legendás alakja, nem szokta visszanézni korábbi emlékezetes mérkőzéseit. Pedig pályafutása alatt számos nagy sikert ért el, különösen a Dunaújvárosi Kézilabda Club színeiben, ahol többek között Bajnokok Ligáját és KEK-et is nyert.

Kocsis elmondta, hogy a játék azóta radikálisan megváltozott: "A felvételek is elavultak, a játék is sokkal gyorsabb lett, amióta én játszottam. A gyerekeimnek megmutattam régi videókat, és néha vicces, hogy mennyire lassan játszottunk akkoriban. A válogatottból Kökény Beával és Hoffmann Beával szoros kapcsolatban vagyunk, mindig mondogatjuk, hogy 'bezzeg a mi időnkben...'" Jelenleg a fia, Sári Roland a Nemzeti Sportnál dolgozik újságíróként, míg lánya is aktívan kézilabdázik.

Kocsis pályafutása Győrben kezdődött, majd 1988-ban Dunaújvárosba igazolt, ahol 1999-ig játszott, és elmondása szerint az ott eltöltött idő vált a legmeghatározóbbá a karrierje során. "Az atlantai olimpián elért harmadik hely és a hazai rendezésű világbajnokságon szerzett ezüstérem felejthetetlen emlék, de a legnagyobb öröm, hogy a kislányommal közösen játszhattam" – tette hozzá.

2009 tavaszán Kocsis és lánya, Sári Barbara egy csapatban szerepeltek. Kocsis már sportvezetőként dolgozott a Dunaújvárosnál, amikor az anyja-lánya páros együtt lépett pályára. "Sajnos a klub főtámogatója, a Dunaferr, amikor abbamaradt a finanszírozás, rengeteg nehézséget okozott. De mi összefogtunk, és lejátszottuk a meccseket a fiatalabbakkal." Az emlék, hogy együtt játszott a lányával, élete legnagyobb élményei közé tartozik.

Kocsis pályafutása alatt több nagyszerű edzővel dolgozott együtt, köztük Horváth Lajossal, aki mindig bízott benne, hogy elérheti a céljait. "Szerencsés voltam, mert ahogy felnőttem, egyre jobb lehetőségeim voltak, és az edzőim mind támogattak a fejlődésem során. Horváth Ervin keze alatt a legjobb teljesítményemet nyújtottam, tizenkilenc gólt lőttem egy meccsen, ami a mai napig rekord” – emlékezett vissza.

Kocsist 1995-ben a világ legjobb női játékosának választották, amit aranylabdával jutalmaztak, és ez a díj, valamint az olimpiai érem hatalmas becsben tartott emlékek számára. Erősen kötődik a sportághoz, hiszen tagja volt a világ legjobb válogatottjának, és a győzelmek még ma is inspirálják.

Kocsis szerint a kilencvenes évek sikerkorszaka tükrözte a magyar kézilabda következő generációjának akaratát, hogy erős csapatot építsenek, és ennek köszönhetően számos korábbi legendás játékos pályafutásához és sikeréhez hozzájárultak. A sportág iránti szeretete ma is töretlen, és hisz abban, hogy a fiatalokban ugyanaz a szenvedély lobog, ami egykor őt is motiválta.