Koncz Gábor, a Kossuth-díjas színművész, immár nyolc évtized elteltével is élénken emlékszik karácsonyi élményeire. Gyerekkorában a karácsony sokkal inkább a szeretet és együttlét ünnepe volt, mintsem a mai, csillogó, szenzációs ajándékokkal teli időszak.

"Vidékiként a karácsonyt másképp ünnepeltük, mint az unokáim. Nálunk nem voltak fényes díszek: édesanyám diót festett aranyszínűre, és cérnát ragasztottunk rá, majd így díszítettük a fát. Mindig készült mézeskalács, amit nagyon szerettünk, és bőven került a fára is" – árulta el a JÓKOR magazinnak adott interjújában.

Emellett Gábor megosztotta, hogy már kisgyerekként eljárhatott apjával vadászni, ahol felnőttként megtanulta a fegyverhasználat és a horgászat fortélyait. Egy különösen emlékezetes karácsony során 15 nyulat lőtt le apja, amelyeket ajándék gyanánt vittek el a rokonaiknak. De az igazán felejthetetlen élménye az volt, amikor először lőhetett nyúlra.

"Egyik szenteste apám levette a puskáját, és mondta: 'Ez a te karácsonyi ajándékod.' Maga készítette a töltényeket, majd azt mondta: 'A nyúl ott van, jól célozd meg!'. Lelőttem. Olyan boldog voltam! Karácsony ide, ünnep oda, egy hétig nem tudtam aludni" – mesélte könnyezve a boldog emlékeket Koncz Gábor.

A színészlegendánál minden karácsonykor a tradicionális magyar ételek kerülnek az ünnepi asztalra. A főzést édesanyjának köszönhetően tanulta meg, aki mindig nekikészített recepteket írt. "Isteni töltött káposztát készített gerslivel!" – emelte ki Gábor, hozzátéve, hogy ezek az ízek és emlékek ma is szívéhez közel állnak.

Miközben Koncz Gábor személyes történetei felidézik a régi időket, a mai karácsonyi hagyományok és a modern ünneplési formák között a család, a szeretet és az együtt töltött idő mindig is primitív értéket képvisel a magyar kultúrában.