1962 júniusában egy amerikai textilgyárban váratlan járvány ütötte fel a fejét, amikor 62 dolgozó betegedett meg egyszerre. A páciensek ugyanazokra a furcsa tünetekre panaszkodtak: zsibbadás, émelygés, hányinger, szédülés és hányás. Az eset furcsasága fokozódott, amikor az első megbetegedés után hirtelen további 61 dolgozó (köztük 59 nő) jelezte, hogy hasonló problémáik vannak. Sokan közülük kórházba is kerültek, hogy kezelést kapjanak.

Kezdetben sokan azt hitték, hogy egy eddig ismeretlen rovar csípésének következményei lehetnek a panaszok, amely egy frissen érkezett szállítmánnyal kerülhetett a gyárba. A média is felfigyelt az esetre, a gyár orvosai pedig szakértőket hívtak ki, köztük a helyi közegészségügyi hatóság szakembereit. A gyárat lezárták, de a nyomozás nem járt sikerrel: nem találtak egyetlen bogarat sem, ami a tüneteket okozhatta volna, és nem minden dolgozón észleltek csípésnyomokat.

Tömeghisztéria állt a járvány hátterében

A történtek egyre inkább a tömeghisztéria vagy társadalmi fertőzés példájaként kezdtek körvonalazódni. A gyár dolgozói egyre inkább "megfertőződtek" a betegség megjelenésével, ahogy híre terjedt. E jelenség, amikor egyéni pszichológiai reakciók csoportos szinten kiterjednek, nem újkeletű. Az érzelmek és a viselkedés tudattalan terjedésének ezt a formáját sok szakmai forrás is megerősíti.

Ezeket a járványokat az "érzelmi fertőzés" jelensége magyarázza, ahol egyesek képesek átadni a környezetük felé kimutatott érzelmeiket anélkül, hogy szóban kapcsolódnának. Egy tanulmány kimutatta, hogy az érzelmeiket kifejezők nemcsak saját hangulatukat, hanem másokét is befolyásolják. Ahogy a stressz és a szorongás nőtt a gyárban, úgy terjedtek a fizikai tünetek.

A közép- és újkor eseményei között számos példát találunk, amikor ilyen jelenségek megfigyelhetők. 1518-ban Strasbourgban például egy asszony, Frau Troffea, hirtelen táncolni kezdett az utcán, és ezzel megfertőzött több száz embert, akik napokon át folytatták a táncot, akár hetekig is. A hatóságok próbálták megfékezni a tüneteket, de az intenzív élmény és a tömeges résztvevők jelenléte csak tovább fokozta a helyzetet.

Az 1965-ös Blackburn-i esetnél egy lányiskolában több diák szédülésre és elájulásokra panaszkodott, amely szintén nem volt kivizsgálható fizikális betegség, hanem inkább a tömeg nyomásának következménye volt.

Ezek a rejtélyes és sokkoló esetek arra hívják fel a figyelmet, hogy az emberi pszichológia milyen mélyen befolyásolhatja az egyént és a csoportot, akár a legjobban várt, kellemes munkahelyi környezetben is. Mi történik velünk, amikor a stressz szorongással társul, és mikor válik a félelem tömeghisztériává?