A zsenialitás és az őrültség határvonalán táncolt E. T. A. Hoffmann, a német polihisztor, aki művészi karrierje során számos területen jeleskedett, többek között képzőművészetben és zeneszerzésben. A legismertebb munkája, az 1816-os 'Diáktörő és Egérkirály', jól illusztrálja ezt a zsenialitást; azonban a története, amelyet gyermekei számára írt, messze nem a klasszikus gyerekmese.

Hoffmann a Grimm testvérek kortársa volt, ám ő különféle elemeket elegyített műveiben: a horror, a varázslat és az irónia kombinációját egyedi és sötét világban mutatta be. Az alaptörténet egy hét éves kislányról, Marie Stahlbaumról szól, aki egy diáktörő figurát kap ajándékba. A figura életre kel, és harcba száll a gonosz hétfejű Egérkirály ellen. Marie legyőzi az ellenséget, de a történet csavarja, hogy közben pszichotikus képek és brutalitás tárul elénk, amikor Marie összetöri a bútort és megvágja a karját, míg a harcosok saját lábaikat harapják le, így faragnak az ellenséges seregből.

Marie családja is szenved az őrült képzelgéseitől, a burzsoá felmenői gúnyolják őt, miközben ő egyre inkább biztos abban, hogy amit átél, az mind valóság. Hoffmann művével a társadalomkritikát és az emberi ész megborulását hirdeti, amely napjainkban is releváns.

Hoffmann személyes élete is tele volt ellentmondásokkal. Élete során irodalmi elismertséget szerzett, de sokan úgy vélték, hogy munkái fenyegetik a kultúrát. Irodalmi kortársai, mint Goethe és Joseph von Eichendorff, aggodalommal figyelték Hoffmann alkotásait, és azt állították, hogy műveinek zavaros és beteges jellegük van.

A 'Diáktörő' balettváltozata, amely végül világszerte népszerűvé vált, Csajkovszkij és Marius Petipa együttműködése során jött létre, ám a kezdeti bemutatója nem aratott osztatlan sikert. Az eredeti történethez képest eltérő feldolgozás született, amely végül az orosz színházak színpadaira került. A balett belső világa és az érzelmek kifejezése túlment a korábbi elvárásokon, ezzel visszafordíthatatlanul megváltozva a balett műfaját.

Miközben Csajkovszkij a bemutató előtt tragikus eseményeket élt meg, egyértelmű, hogy mind Hoffmann, mind Csajkovszkij munkássága máig hatással van a kulturális színtérre. A Diáktörő görbe tükörképe a társadalmi normáknak és a mentális egészségnek, amely aktuális kérdéseket vet fel, valamint a művészet hatalmát, ami képes megformálni a valóságot.