Petri György Mosoly című versében fogalmazza meg, hogy "a hiba az angyal a részletekben lakik". Martin Parr, a 72 éves brit fotós is hasonló elven dolgozik: a hétköznapok kiszólásait mutatja be, mindezt nem a frontvonalon, hanem a helyi szupermarketek és a mindennapi élet apró szépségein keresztül. Parr ismert arról, hogy az általa megörökített képek között a tökéletlenséget is képes szépnek látni, ezáltal emelni a helyzetek jelentőségét és a különlegességét.

Parr, aki több mint száz fotóskönyv szerzője és a modern dokumentarista fotózás kiemelkedő alakja, Lee Shulman dokumentumfilmje révén mind Magyarországon is bemutatásra került, az I Am Martin Parr elnevezésű alkotás által. Ez a film betekintést nyújt Parr gazdag életművébe, a fotográfus túlzás nélküli világába, ahol a színek, a furcsa kompozíciók és a váratlan vágások dominálnak.

A művész 14 évesen kezdett el fotózni, és a fekete-fehér filmről a nyolcvanas években áttért a színes filmre, ahol a Thatcher-éra társadalmi jelenségeit, a munkás- és középosztály hétköznapi arcaikat dokumentálta. Parr képei a globalizációval kapcsolatos jelenségeket, a helyi szupermarketek világát és a tengerparti nyaralásokat is magukba foglalják. Ő nem a jót vagy a rosszat kívánja kiemelni, hanem azt, ami van: a modern világ materializmusának ábrázolását.

Képei gyakran humoros elemeket is tartalmaznak, és Parr maga is hangsúlyozza, hogy a humor nagyon fontos része a munkáinak. Fotós karrierje alatt Parr folyamatosan újraértelmezte a nézőpontokat, ezzel gazdagítva a dokumentarista fotózás hagyományait.

Parr a Magnum Photos tagjaként 1994-ben csatlakozott a világ legrangosabb fotográfus társaságához, ezzel hatalmas vitákat generálva a tagok között. Munkamánia és elhivatottság jellemzi; még 2021 tavaszán is, amikor csontvelődaganatot diagnosztizáltak nála, azóta gurulós járókerettel folytatja a fotózást és továbbra is aktív maradt.

A filmben Parr elmondja, hogy jól ismeri a dokumentumfilm rendezőjét, Lee Shulmant, akiben maximálisan megbízott. Ám a világ megváltozott: az okostelefonok elterjedésével az emberek sokkal visszahúzódóbbak lettek, az utcai játékok helyett inkább a képernyőt bámulják. Parr ezt a jelenséget is dokumentálta, készített egy "Death by Selfie" című könyvet, amely a szelfizés veszélyeit vizsgálja.

A beszélgetés során Parr különböző kultúrák és társadalmak közötti párhuzamokról is mesél, a magyar és brit társadalom közti eltérésekről, hangsúlyozva, hogy a turizmus, a fogyasztói kultúra megjelenése mennyire befolyásolja a mindennapokat. Tevékenységei közé tartozik az ízléses gesztusok használata is, hiszen gyakran dolgozik divatcégekkel, mint például a Gucci, ahol a tradicionális szépségideálokat szatirikusan mutatja be.

Parr saját gyűjteményében a felszínes kultúra elemeit is figyelemmel kíséri, legyen szó akár politikai relikviákról, vagy a popkultúra emlékeiről. A különc tárgyak gyűjtése nemcsak hobbi számára, hanem egyben művészi kifejezésformává is vált.

Ez a gazdag és sokrétű életmű mindenképpen példaértékű, inspiráló lehet a fiatal fotósok számára, hiszen Parr munkásságában a humor, a részletek iránti érzékenység és a hétköznapi szépségek megóvása áll a középpontban.