Egy új tanulmány szerint a biológia tankönyvek újraértékelésre szorulnak, hiszen a neuronok strukturális bemutatásával kapcsolatos eddigi elképzelések több mint egy évszázada nem változtak. A kutatás során a Kaliforniai Egyetem és a Johns Hopkins Egyetem kutatói a legmodernebb képalkotási technikákat alkalmazták, hogy részletesebben megvizsgálják az egér agysejtjeinek nanoszkopikus felépítését.

Az axonok, a neuronok hosszú kinyúló részei, amelyek a kommunikációt biztosítják az agysejtek között, nem a megszokott hengeres formájukat mutatták, hanem különböző, a hagyományos tanulmányokban nem észlelt jellegzetes struktúrákat. Az új megfigyelések alapján a kutatók felfedezték, hogy az axonok szélesebb, gömbölyded szegmensekből (úgynevezett „gyöngyök”) és keskenyebb, fonalszerű kapcsolatból (mint egy nyaklánc „zsinórja”) állnak.

Shigeki Watanabe, a Johns Hopkins Egyetem Orvosi Karának docense és a tanulmány szerzője hangsúlyozta: "A felfedezéseink radikálisan megkérdőjelezik az axonok százéves ismereteit, új perspektívát adva a idegtudományi kutatások számára."

A kutatás megállapításai segíthetnek abban, hogy jobban megértsük, hogyan továbbítják az axonok az információt. Az axonok felépítése kulcsszerepet játszik az agysejtek kommunikációjában, így ezek a struktúrák elengedhetetlenek az olyan alapvető funkciókhoz, mint a tanulás és a memória. Watanabe hozzáfűzte: "Ezek a kapcsolatok azok a kábelek, amelyek összekötik az agyszövetünket, lehetővé téve ezzel különböző mentális folyamatainkat."

A kutatás során a szélesebb terek az axonokban lehetővé teszik az ionok gyorsabb áthaladását, ami felgyorsítja az információáramlást és csökkenti a „forgalmi dugókat” az idegrendszerben.

A felfedezés nem teljesen váratlan, hiszen a kutatók korábban már észleltek úgynevezett „axongyöngyöket” a neurodegeneratív betegségekhez kapcsolódóan. Azonban a legújabb eredmények arra utalnak, hogy ezek a gyöngyös struktúrák a normális axonos állapot részei, különösen a mielinréteggel nem borított axonokra vonatkozóan.

A kutatási eredmények vitát váltottak ki a szakterületen, mivel nem minden szakértő biztos abban, hogy az új képalkotási technikák pontosan tükrözik a valóságot. Feltételezések szerint a fagyasztásos eljárás során előfordulhat, hogy a minták manipulálása miatt torzulások jelentkeznek az eredményekben.

Ez a jelentős felfedezés új irányokat nyithat az idegtudományban, és akár a neuropatológiák megértését is forradalmasíthatja. Mennyire befolyásolják az eddigi tudásunkat ezek az új felfedezések? Milyen következményekkel járhat mindez a biológia oktatásában? Ezekre a kérdésekre kétségtelenül még sok válasz vár ránk!