Kurt Cobain, Chester Bennington, Ian Curtis, Keith Flint, Avicii, Goo Hara, Sulli – a zenei világ számos ikonikus alakja vetett véget életének a saját kezével, és a legfrissebb kutatások egyértelmű összefüggéseket mutatnak a művészek mentális egészségi állapota, valamint a korai halálozás között.

Az EurekAlerten közzétett tanulmány szerint aggasztó, hogy a zenészek, színészek és előadóművészek a legnagyobb öngyilkossági rátát mutatják a munkaerőpiacon. A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy a "kultúra, média és sport" kategóriában ezek a művészek vezetnek. A férfiak öngyilkossági rátája ezen a területen 20, a nők esetében pedig 69 százalékkal haladja meg a teljes népesség átlagát.

Az Egyesült Államok statisztikái is hasonló problémákat tükröznek. 2022-ben az életkorra igazított öngyilkossági halálozási arány a teljes népességben 14,2 volt 100 ezer emberre vetítve, míg a férfi zenészek körében ez a szám elképesztő 138,7-re nőtt. Ilyen magas számokkal csupán a fakitermelők és a mezőgazdaságban dolgozók előzik meg őket, ami újabb kutatásokat érdemelne.

A kutatók szerint a zenészek világszerte különösen sérülékeny csoportot képviselnek, és ez figyelemfelkeltő beavatkozásokat igényel. A zenészek öngyilkosságáról folyó diskurzus gyakran a probléma normalizálásához vagy romantizálásához vezet, amely távol áll a valós helyzettől.

A kutatások új, árnyaltabb okokkal állnak elő, amelyeket érdemes lenne megvizsgálni: a művészi pálya jellemző foglalkozási és pszichoszociális stressztényezőit, például a kizsákmányoló iparági gyakorlatokat, a drogfogyasztást, a pénzügyi bizonytalanságot, a közösségi médiát és az előadás minőségével kapcsolatos szorongásokat.

Az eddigi bizonyítékok szerint a zenészek mentális állapotát nemcsak az egyéni hajlam, hanem a környezeti és kulturális tényezők is jelentősen befolyásolják. A kutatás alapján egy lehetséges megoldási tervet vázoltak fel az öngyilkosságok számának csökkentésére.

Jó hír, hogy már léteznek olyan szervezetek, amelyek foglalkoznak a problémával, mint például a brit Man Down program, az amerikai Backline és az ausztrál Support Act. Jelenleg azonban az ilyen kezdeményezések nem elég átfogóak.

A kutatók a Zero Suicide Framework keretrendszerét alkalmazták a javasolt tervek kidolgozásakor, amely az öngyilkosság megelőzését célozza meg. Javasolják, hogy a zenei ipar vezetői a legmagasabb szinten kezdeményezzenek beszélgetéseket az öngyilkosság megelőzéséről és a mentális egészség támogatásáról. Képzési programokra van szükség, amelyekbe a művészek környezetében dolgozókat is be kell vonni, például menedzsereket, családtagokat és barátokat.

Az öngyilkossággal foglalkozó programok hatékonyabbá tételéhez olyan példákat kellene alkalmazni, amelyek már más kontextusban beváltak. Ez a brit-amerikai kutatás az első, amely ilyen szisztematikusan tárgyalja a zeneiparban tapasztalható öngyilkosságokat, bizonyítva a probléma sürgősségét.