Az emberek várható élettartamának növekedése eddig példátlan volt, ám a legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy ez a trend most lelassul. A várható élettartam évtizedek óta folyamatosan emelkedett, de a legújabb adatok szerint ez a növekedés stagnálni látszik. Ez figyelmeztető jelzés lehet azok számára, akik a biotechnológia és az orvostudomány fejlesztéseiben bíznak az örök élet lehetőségét illetően.

A lassulás mögött számos tényező húzódik meg. A nem megfelelő egészségügyi rendszerek, a krónikus betegségek növekvő előfordulásai, valamint a globális egészségügyi válságok, mint például a COVID-19 világjárvány, mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az emberi élettartam növekedése megtorpanjon. Az elmúlt évek feszültségei arra figyelmeztetnek, hogy a fejlődő orvostudomány ellenére a népesség egészségi helyzete nem javult, sőt, sok esetben romlott.

Ezen kívül, a biológiánk és a természetes öregedési folyamatok határozott korlátot jelentenek, amelyek megnehezítik az örökké tartó élet megvalósítását. A DNS-károsodás az öregedés természetes része, amit még a legmodernebb technológiák sem tudnak teljes mértékben kontrollálni.

Az optimisták azonban arra figyelmeztetnek, hogy a mesterséges intelligencia, a genetikai manipuláció és a regeneratív orvostudomány új vívmányai késleltethetik az öregedést, és potenciálisan megnövelhetik az élettartamot. Ennek ellenére a várható élettartam növekedésének lassulása arra utal, hogy ezek az új fejlesztések nem feltétlenül jelentenek megoldást az örök élet problémájára.

A Nature Aging folyóiratban megjelent friss tanulmány rámutat arra, hogy a huszadik század folyamán a születéskor várható élettartam a magas jövőjű országokban körülbelül 30 évvel nőtt, főként a közegészségügy és orvostudomány fejlődésének köszönhetően. Azonban az elmúlt évtizedek statisztikáival foglalkozó kutatók, köztük S. Jay Olshansky, a Chicagói Egyetem professzora, megállapították, hogy a várható élettartam növekedése 1990 óta jelentősen lelassult különböző országokban, például Ausztráliában, Franciaországban, Olaszországban és Japánban.

A kutatások azt mutatják, hogy a nők esetében a 100 éves korig tartó túlélt idő valószínűleg nem fogja meghaladni a 15%-ot, míg a férfiaknál ez az arány mindössze 5%-ra tehető. Ez arra utal, hogy a jelenlegi biológiai öregedési folyamatok nagymértékű lassításának hiányában az emberi élettartam radikális meghosszabbítása valószínűtlen az évszázadban.

A globális várható élettartam csökkenése, amely a COVID-19 világjárvány következményeként több országban is megfigyelhető volt, figyelmeztető jel arra, hogy a modern világunk is sebezhető új egészségügyi kihívásokkal szemben. E körülmények között a tudomány hegyomlásainak és korlátainak leküzdése nemcsak a jövő lehetőségeiről, hanem komoly kihívásokról is szól. Az örök élet ígérete tehát egyre messzebb tűnik, miközben az egészségügyi és biológiai tényezők továbbra is a tudósok előtt álló legnagyobb akadályok.