Az orosz tisztviselők bátorítva érzik magukat J. D. Vance amerikai alelnök müncheni biztonsági konferenciáján elhangzott kulcsfontosságú beszéd következtében. A Kreml retorikája most azt a követelést tükrözi, amelyet Moszkva az Ukrajna elleni 2022-es invázió előtt fogalmazott meg. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Rijádban elutasította az Ukrajnának tett területi engedmények gondolatát, amely szoros összefüggésben áll a jelenlegi helyzettel.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Washingtonba utazott, abban a reményben, hogy elnyeri Donald Trump támogatását, ami talán lehetővé tenné a szükséges hadi anyagok megszerzését. Azonban az amerikai politikai kontextus aggasztó jeleket mutatott; Trump és Vance Zelenszkijt azzal vádolták, hogy „a harmadik világháborúval játszik”, hátráltatva az amerikai segítségre támaszkodó országot. A találkozó végső eredménye az volt, hogy Trump befagyasztotta Ukrajnának juttatott katonai támogatást, ezzel súlyosan veszélyeztette az amerikai-ukrán kapcsolatokat.

A Kreml boldogan értékelte a helyzetet, hiszen az orosz álláspont az Egyesült Államok és Kijev közötti fokozott feszültségek következményeként megerősödött. Ennek hátterében az a szándék áll, hogy Oroszország kedvező helyzetbe kerüljön a tárgyalások során, ami lehetővé tenné, hogy helyreállítják kapcsolataikat Washingtonnal, enyhítve a rájuk vonatkozó szankciókat.

Ezek a követelések részét képezik Moszkva nacionalista stratégiájának, amely az európai biztonság destabilizálására irányul. A tíz évig tartó gazdasági és politikai elszigeteltség után Oroszország számára új lehetőséget jelenthet a régió geopolitikai térképének átalakítása. Lavrov kijelentései alapján Oroszország nemcsak kívánja megakadályozni egy NATO expanzióját Ukrajna és Grúzia esetében, hanem aktívan ellenáll a nyugati katonai beavatkozásoknak is.

A Kreml célja, hogy a tűzszünet alatt felépítse újra katonaerejét, and ezáltal megerősítse pozícióját, megkönnyítve a következő offenzívákra való felkészülést. Számos elemző úgy véli, hogy egy esetleges Trump-adminisztráció alatti engedékenység lehetőséget adhat Putyinnak a terjeszkedésre, ami súlyosan befolyásolná a fekete-tengeri és a tágabb európai biztonságot.

Egy ilyen megközelítés új geopolitikai feszültségeket eredményezhet a mélyen megosztott Európában, míg Trump elnöki ideje alatt Oroszország megerősítheti pozícióját az Egyesült Államokkal szemben. Mivel a nyugati segítség mértéke csökkenhet, Moszkva továbbra is arra számít, hogy kihasználja a Szövetségeseivel, például Iránnal és Észak-Koreával való együttműködést, hogy fenntartsa agresszív politikáját.

Ez a geopolitikai játszma különösen aggasztó lehet Ukrajna számára, amely folytatja a harcot orosz agresszió ellen, míg a nyugati szövetségesek szándékai és erőforrásai egyre inkább megkérdőjeleződnek. Kérdéses, hogy Trump milyen árat lenne hajlandó fizetni Oroszország számára, hogy megnyugodjanak az ország területi követelései, és ez milyen következményekkel járna a nemzetközi politika színpadán.