A névkeverés jelensége az emberi kommunikáció egyik különös aspektusa. A múlt század eleji pszichológusok, köztük a híres Sigmund Freud, azt feltételezték, hogy amikor különböző nevek összekeverednek, az mindig tudattalan vágyakat vagy rejtett gondolatokat tükröz. Azonban a modern kutatások más irányba terelték a figyelmet, és nem egy érzelmi vagy pszichológiai zavar, hanem a kognitív folyamatok arányai állnak a jelenség hátterében.

A floridai Rollins College nemrég készített egy jelentős kutatást, amelyben 1700 különböző korú férfit és nőt vizsgáltak. Megállapították, hogy az emberek sokkal gyakrabban keverik össze a közeli családtagjaik és barátaik nevét, mint más ismerősökét. A kutatók elmondták, hogy ez a kognitív hiba abból adódik, ahogy az agyunk csoportosítja és tárolja a neveket. A Memory & Cognition című szaklapban közzétett tanulmányukban azt írták, hogy az emberi agy „mappákat” használ a különböző nevekhez – a legközelebbi emberek nevei egyfajta mappában kerülnek tárolásra, míg a távolabbi ismerősök egy másikba.

Amikor valaki keveri a neveket, az esetek többségében a tévesztett név ugyanabban a mappában található, mint a helyes elnevezés. Ez leggyakrabban akkor történik, amikor az agy több feladatot végez párhuzamosan, és az egyik névre összpontosít, miközben hirtelen szükség van egy másik névre. Az anyai szerepet betöltő nők különösen hajlamosak a névkeverésre, ami részben a gyermekek, és saját maguk elnevezésének fonetikai hasonlóságával is magyarázható.

A legmeglepőbb felfedezés azonban az volt, amikor a kutatók azt is észrevették, hogy a háziállatok neveivel is gyakran előfordul hasonló összekeverés. Ez különösen a kutyák nevét illetően érvényes; a tudósok szerint néhány kutyatulajdonos annyira kötődik kedvencéhez, hogy szinte úgy bánik vele, mint egy családtaggal. A kutatás gyakorlati következtetése az lehet, hogy a névkeverés nem csak egy emberi hiba, hanem a társadalmi kapcsolatok bonyolult működésének kifejeződése is.