A második világháború utáni időszakban három évig tartó háború zajlott a két Korea között, melynek során a japán megszállás miatt súlyos szenvedésen ment keresztül a nép. Miután a Koreát felszabadító Szovjetunió és az Egyesült Államok 1945-ben eldöntötték, hogy országot két részre osztják, megkezdődött az ellentétek kibontakozása. A 38. szélességi fok mentén húzódó határvonal valóban a béke egyik legnagyobb ellensége lett.

Az Egyesült Államok a déli, míg a Szovjetunió az északi területeket támogatta, ezzel gátat vetve a két Korea egyesülési törekvéseinek. A feszültség 1950-re elérte a csúcspontját, és az északi vezető, Kim Ir Szen döntést hozott: támadást indított a déli területek ellen. 1950 nyarán Észak-Korea gyorsan elfoglalta Szöult, a dél-koreai lakosoknak pedig nehéz választás elé kellett állniuk: a kommunista pártra kellett felesküdniük, vagy súlyos következményekkel kellett szembenézniük.

Ez az elkülönülés gátat vetett a két Korea egyesülésére irányuló törekvéseknek is. A konfliktus következtében mindkét oldal, az amerikai és a szovjet kormány is, érzékelve a növekvő feszültséget, a csapataik visszavonása mellett döntöttek 1949-ben, de ezek az intézkedések már nem bírhatták megakadályozni a háború kitörését.

Truman elnöktől érkező váratlan támadás a világ vezető hatalmát is megdöbbentette, és segítséget kért az ENSZ-től. Az ENSZ tagállamai részt vettek a háború visszaverésében, de a helyzet fokozódása a civilek szenvedésével járt, ami tovább fokozta a körüli feszültséget. A konfliktus kezdeti eseményei, köztük a Dél-Korea szövetségesei által indított katonai akciók, több ezer ártatlan ember életét követelték.

MacArthur tábornok, aki a második világháborúban Japán legyőzésével szerzett hírnevet, kulcsszerepet játszott a konfliktusban. Ő javasolta a drámai tengeri inváziót Incsongnál, amely egy újabb fordulópontot jelentett a háborúban. Ez az akció sikeresen visszaszerezte Szöult, de a harcok közben az őrség alá helyezett civileket brutálisan elbánták.

A konfliktus következő fázisában a kínai hatalom beavatkozott, miután Mao Ce-tung hadserege támadást indított az amerikai erők ellen, megakadályozva ezzel érdemi előrehaladásukat. A pánik és a káosz az észak-koreai fővárosban, Phenjanban uralkodott, miközben az amerikaiak visszavonultak. Ez a lépés gyökeresen átformálta a háború menetét.

A háború 1953-ban fegyverszünettel zárult, de békeszerződést soha nem írtak alá. A két Korea közötti demilitarizált terület mind a mai napig jelen van, és a családok, amelyeket az elválasztott határ választott el, továbbra is sokszor élnek reménnyel, hogy egyszer egyesülhetnek. Ez az elhúzódó konfliktus, amely soha nem ért véget, folytonos emlékeztetője a múlt fájdalmának és az egység hiányának.