Egy fontos és figyelemfelkeltő téma a parentifikáció, amely a gyermeki évek megsínylésére utal, amikor a gyerekeknek szülőkként kell viselkedniük. Bibók Bea, párterapeuta és szexuálpszichológus tapasztalata alapján elmondja, hogy sok kliense szenvedett ebben a helyzetben.

A parentifikáció számos formát ölthet, legyen az fizikai vagy lelki jellegű. Például a fizikai parentifikációnak tipikus esete, ha egy fiatal egy súlyos baleset miatt átveszi a család férfi tagjának feladatait, ezzel hatalmas terhet rakva a vállára. Ilyen esetekben a fiatalnak nemcsak a saját életével, hanem a család működésével is foglalkoznia kell, ami nem csak felnőtté, hanem túl korán felnőtté válást eredményez.

A lelki parentifikáció is komoly problémákat okozhat, amikor a szülők érzelmi támaszként használják gyermeküket, például a saját párkapcsolati problémáik megoldására. Ez különösen káros, mivel a gyerekek ebben az esetben hamar felnőtté válnak, és mindent megtesznek, hogy másokat boldoggá tegyenek, miközben saját magukkal nem foglalkoznak.

Fontos kiemelni, hogy a parentifikációval küzdő felnőttek gyakran belső kényszert éreznek a tökéletes teljesítésre, ami miatt elfelejtenek örömet találni a saját életükben. Számukra az boldogság keresése általában mások igényeihez igazodik, így elveszíthetik a saját igényeik felismerésének képességét, ami végső soron tragikus következményekkel járhat.

A kérdés az, hogy milyen szülői megközelítés segíthet abban, hogy a gyerekek egészséges, koruknak megfelelő életet éljenek? Bibók Bea azt állítja, hogy a jó szülő figyel magára és a saját mentális jólétére, és képes határokat húzni, hogy ne terhelje meg feleslegesen a gyermekét. A szülők kötelessége, hogy a gyermekeik számára megfelelő környezetet teremtsenek, ahol a gyerekek fejlődhetnek és boldogulhatnak.