A közelmúltban újabb izgalmas kutatási eredmények kerültek napvilágra Wolfgang Amadeus Mozart arcának rekonstrukciójával kapcsolatban. A tudósok szerint Mozart valós megjelenése továbbra is több kérdést vet fel, hiszen csupán néhány autentikus portré maradt fenn róla. A legismertebb ábrázolások többsége vagy a halála után készült, vagy gyermekkori, így nehezen alkothatunk teljes képet a zeneszerző arcáról.

Alfred Einstein, a neves muzikológus, aki 1962-ben hunyt el, egyszer úgy fogalmazott, hogy Mozart arcvonásai csak néhány, egymástól jelentősen eltérő portrén keresztül ismertek, ami tovább fokozza a bizonytalanságot a zeneszerző valódi megjelenésével kapcsolatban.

A projektet Cicero Moraes, a törvényszéki arcrekonstrukció specialistája vezette. Moraes egy véletlen felfedezés kapcsán találta meg Mozart koponyáját, és több mint egy évtizeden át dolgozott különböző igazságügyi szakértőkkel, hogy történelmi alakok arcvonásait rekonstruálja.

Elsőként digitálisan újraalkották a koponyát. Bár az alsó állkapocs és néhány fog hiányzott, a kutatók statisztikai adatok és anatómiai sajátosságok alapján pótolták ezeket. Az arcrekonstrukcióhoz többféle módszert alkalmaztak, például a lágy szövet vastagságát elemezték, és több száz európai felnőtt mintájából meghatározták az orr, a fülek és az ajkak méreteit. Ezt követően létrehoztak egy virtuális koponyamodellt, amelyet összevetettek a Mozartnak tulajdonított koponya méreteivel.

A kutatás végén egy mellszobrot is készítettek, amely nemcsak az arcvonásokat, hanem Mozart hajviseletét és öltözetét is megjelenítette a 18. század végi divatnak megfelelően. Moraes szerint az elkészült rekonstrukció hasonlóságot mutat két kevésbé ismert, Mozart életében készült portréval; az egyik Joseph Lange 1783-as festménye, a másik pedig Dora Stock 1789-es ceruzarajza.

Ezzel szemben Barbara Krafft 1819-ben, tehát 28 évvel Mozart halála után festett híres portréjának hitelessége továbbra is vitatott, mivel az már egy idealizált, posztumusz ábrázolás.

Az igazi kérdés azonban az, hogy valóban Mozarté volt-e a kutatás alapjául szolgáló koponya? A koponya eredetiségével kapcsolatos kérdések megválaszolatlanok maradtak. A feltételezések szerint a koponyát tíz évvel Mozart halála után ásták ki, mikor egy sírkutató megpróbálta felidézni a zeneszerző jeltelen bécsi sírjának körüli helyet. Azóta többször gazdát cserélt, végül 1902-ben a salzburgi Mozart Múzeum gyűjteményébe került.

E kutatások nemcsak Mozart alakját idézik meg, hanem rávilágítanak a zeneóriás életére és örökségére is, amely a klasszikus zene világában máig meghatározó.