Bene Ferenc, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja, ma lenne nyolcvan éves. Születése óta eltelt hat évtized alatt a magyar válogatott kiemelkedő játékosává vált, akinek pályafutása tele volt sikerekkel, emlékezetes pillanatokkal és szívszorító nehézségekkel.

A harmincas évek világbajnok olasz válogatottjának legendás kapitányától, Vittorio Pozzótól kapott gratulációja emlékezetes esemény maradt: "Va bene... Bene!" – ez az egyszerű mondat sokat elárul Bene Ferenc tiszteletéről, amelyet világszinten vívott ki. Az ifjú játékos a tokiói olimpia után, ahol olimpiai aranyérmet nyert, teljesítménye révén komoly figyelmet kapott.

Bene a magyar válogatott színeiben 76 alkalommal lépett pályára, ezek közül több meccsen ő volt a csapat gólfelelőse is. Az Újpest színeiben összesen nyolc bajnoki címet nyert, vagyis nemcsak a válogatottban, hanem klubszinten is otthagyta a névjegyét. Mindezen kívül, a 1966-os világbajnokság egyik legszebb gólját is ő szerezte a brazilok ellen, amiről egy közmondás is szól, hiszen sokan így emlékeznek rá: „A legnagyobb magyar gól”.

Pályafutása során Bene Ferenc az 1960-as évek egyik legnagyobb tehetsége volt, aki nemcsak a góljaival, hanem játékstílusával is elvarázsolta a közönséget. „Ferit barátomnak mondhattam, fiatalon került a válogatottba, és mindig emlékezni fogok azokra a közös sikerekre” – mesélte egykori csapattársa, Mészöly Kálmán.

Bene Ferenc 1944. december 17-én született Balatonújlakon, karrierjét a Marcali csapatában kezdte. Élete során többször is bizonyította, hogy a legjobbak közé tartozik, hiszen nemcsak a válogatottban, hanem klubszinten is sorra nyerte a trófeákat. Különösen emlékezetes volt 1961 nyara, amikor Újpestre igazolt, és szinte azonnal csapatának kulcsfontosságú játékosa lett.

Az 1972-es Európa-bajnokságon a magyar válogatottal az elődöntőig jutott, ami a magyar labdarúgás egyik legjelentősebb sikere a mai napig. Bene gólérzékenysége, technikai tudása és sport iránti elhivatottsága sok fiatal számára példaértékű lehetett.

A hírnév mellett azonban az aktív pályafutás vége után Bene Ferenc nem kapta meg a megérdemelt elismerést. Edzői karrierje szintén nem tükrözte a labdarúgóként elért eredményeit, hiszen nők labdarúgóival és strandlabdarúgókkal kellett dolgoznia, ami nem ütött vissza a pályafutásához méltó. Az egykori játékostársai és a szurkolók mély tisztelettel emlékeznek rá, hiszen ő volt az, aki élményeket és emlékeket adott a futballkedvelőknek.

A sportág iránti szeretetét és elhivatottságát sosem csökkentette, hiszen elmondása szerint a fociért élt és halálig fog játszani az emlékekben. Ma, Bene Ferenc születésnapján, emléke előtt tisztelgünk, és beteljesítjük fogadalmunkat: otthon, a foci világába nevelni és terjeszteni az általa képviselt értékeket!