Orbán Viktor legfrissebb kijelentései ismét hevességet váltottak ki a politikai életben. „A birodalom nem segíteni akar Ukrajnán, hanem gyarmatosítani akarja. A gyarmatosítás eszköze a háború” – hangzott el a miniszterelnök szájából. E szavakkal sokan egyetértenek Ukrajnában, ahol a harcok során a frontvonalon álló katonák és a háború miatt elpusztult otthonok romjai között kénytelenek élni a hétköznapokat.

A miniszterelnök kijelentései rávilágítanak egy régóta jelen lévő problémára: az orosz birodalmi törekvésekre, amelyek szerint Ukrajna nem valódi ország, hanem csak a bolsevik ideológia kreálmánya. Oroszország folyamatosan próbálja kiszakítani a területeket Ukrajnából, a háborúzás mellett még arra is pályázik, hogy a többi ukrán területet elfoglalja.

Orbán azonban nem erre a birodalomra gondolt, amikor Ukrajnáért aggódott. A március 15-i beszédében 16-szor említette a birodalom szót, de egyszer sem Oroszországra utalva. A kritikus hangok szerint az EU-t nevezte birodalomnak, hangsúlyozva, hogy „ahogy a nemzet örök, úgy a birodalmak se változnak”. Elméleteit az Oszmán Birodalom és a Szovjetunió korábbi hódításaihoz hasonlította, burkoltan megkérdőjelezve az EU legitimitását.

A miniszterelnök észrevételei nemcsak retorikai fogások, hanem komoly történelmi párhuzamokat is felvetnek. Magyarországot, amely a múltban számos birodalom áldozata volt, Orbán a holokauszt, a Gulag és a '56-os forradalom kontextusában emlegette, mintha Magyarország csak szenvedő fél lenne a globális politikában, ami homlokegyenest ellentmond a valóságnak.

A történelmi emlékezet kérdése szintén felvetődik, hiszen a miniszterelnök szavai a múlt sérelmeire reflektálnak, és ezzel próbálja meg elhárítani a felelősséget a jelenlegi politikai helyzetért. Az EU-tagságot demokratikusan, népszavazás révén nyerte el az ország, amelynek döntései Orbán Viktor kormányának szándékait is tükrözik.

Sokan azonban kétségbe vonják Orbán állításait. Az EU-hoz való csatlakozást követően Magyarország képes lenne megvédeni szuverenitását, ha nem lenne politikai turfharc, amelyet a miniszterelnök játszik az Unión belül. Továbbá, míg Orbán hangsúlyozza, hogy a birodalom éhsége a nyersanyagok után kutat, addig valójában az EU tagsága nem csupán a gyarmatosításról szól, hanem az együttműködésről és a közös érdekeink védelméről.

Ukrajna esete különösen figyelemre méltó, hiszen a háborúval sújtott ország rengeteg értékes természeti kincset birtokol, amit korábban Oroszország próbált megszerezni erőszakkal. Az EU tagság lehetőségei egyértelműen bonyolult kérdésekhez vezetnek, különösen most, amikor a geopolitikai helyzet olyan gyorsan változik.

Orbán szavai rávilágítanak arra, hogy a gépezet mögött sokkal összetettebb politikai érdekek húzódnak, mint ahogy azt ő próbálja bemutatni. Az EU nem egy egyszerűen gyarmatosító intézmény, hanem egy olyan szövetség, amelynek célja a béke és az együttműködés fenntartása a tagállamok között. Az, hogy a tagállamok milyen módon és mértékben vesznek részt ebben a folyamatban, folyamatos diskurzus tárgyát képezi.