Az utóbbi hetekben egy újabb hír vette kezdetét, amely szerint a magyar kormány azt állította, hogy a globális blokkosodásra és az EU versenyképességi problémáira válaszként Magyarország a gazdasági semlegesség irányába tereli a fejlődését. Orbán Viktor ezt a koncepciót szeptember végén ismertette egy közszolgálati egyetemen, ahol részletezte, hogy a magyar gazdaság növekedése a semlegesség elérésével fog elkezdődni, így elérve 'Minden gazdaság Kánaánját'.

A kormányzati szándék azonban nem mentes a kritikától. A teljes gazdasági semlegesség megvalósítása ugyanis hatalmas kihívást jelent, hiszen a legnagyobb gazdaságok számára is nehezen teljesíthető küldetés. Sokan úgy vélik, Orbán inkább politikai szándékokat próbál álcázni a semlegesség fogalmával, miközben Oroszországgal, Kínával és más nem nyugati országokkal való szorosabb kapcsolatokat ápol. Ezt a fajta földrajzi orientációt sokak számára gyanússá teszi, mivel ellentmondásos viszonyt teremt a nyugati szövetségi kötelezettségekkel, mint például az EU és a NATO.

A semlegesség célja egyébként is problémás, mivel nem létezik olyan mérőszám, amely alapján objektíven meg lehetne határozni, mikor érhetnénk el az 'abszolút semlegességet'. A kormányzati kommunikáció az olvasókat folyamatosan arra ösztönzi, hogy még mindig lehet 'semlegesebb' Magyarország, az újabb nemzetközi megállapodások és beruházások révén, amelyek sérülhetnek a jövőbeni ambíciók folytatásában.

A kormányfő legutóbbi, szeptember végén elmondott beszédében kiemelte, hogy gazdasági növekedési céljaik a 3-6%-os sávban mozogjanak, figyelembe véve a 2025-ös költségvetést is. Az érdekesség az, hogy az eddigi gazdasági mutatók alaposan megkérdőjelezik ezt a jövőképet, hiszen az uniós átlagos növekedés messze elmarad a kívánt céloktól.

Ez a narratíva, mely a gazdasági semlegességet helyezi a fókuszba, csak ideig-óráig vonzó. A valóságban a szakértők és a kormányzati elemzők egyaránt szkeptikusak a kormány által hangoztatott célokkal kapcsolatban. Az igazság az, hogy a kormány valójában tisztában van azzal, hogy a gazdasági semlegesség sokkal inkább egy szlogen, mintsem komoly gazdaságpolitikai stratégia. Az unió által sürgetett reformok és lépések gyakran egymásnak ellentmondanak, és a nemzetközi közösség kritikája már most megingatja a kormány narratíváját.

Ezek a tényezők pedig azt a kérdést veti fel, hogy vajon képes lesz-e a kormány fenntartani ezt a látszólagos semlegességet, vagy hamarosan szembesülniük kell a valósággal politikájuk kudarcát illetően.