Vlagyimir Putyin célja az volt, hogy Oroszországot globális hatalomként pozicionálja, amely képes támogatni szövetségeseit és megakadályozni a baráti kormányok megdöntésére irányuló törekvéseket. Az orosz beavatkozás Szíriában lehetővé tette, hogy Oroszország a közel-keleti keresztények védelmezőjeként lépjen fel a nyugati hatalmak által elhanyagolt területen. Ez jól illeszkedett Putyin azon törekvéséhez, hogy Oroszországot a keresztény értékek utolsó európai bastionjaként mutassa be.

Azonban az Aszad-rezsim gyors összeomlása után Putyin már nem tudott sokat felmutatni ebből a stratégiából. Oroszország szembenéz a közel-keleti katonai bázisainak elvesztésével, és a szíriai keresztények védelme iránti érdeklődése is csökkent, miután a Hajat Tahrir al-Sham (HTS) iszlamista szervezet megbuktatta Aszad kormányát. A nemzetközi közösségtől való elszigeteltség csak fokozódott a 2022-es ukrajnai invázió óta, ahogy azt Alexander Baunov, a Carnegie Russia Eurasia Center tudományos főmunkatársa is megjegyezte.

Oroszország beavatkozásának középpontjában a kisebb, nyugati hatalmakkal nem szorosan együttműködő országok védelme állt, de ez a stratégia már nem tűnik fenntarthatónak. A szíriai helyzet és Aszad bukása megkérdőjelezi Oroszország azon állítását, hogy a baráti kormányok stabilitása a garancia a régióban. Jelenleg Putyin prioritásai között Ukrajna szerepel, ahol a győzelem érdekében készen áll az összes többi külpolitikai célját háttérbe szorítani.

Oroszország befolyása egyre csökken, amit a régióban zajló konfliktusok is tükröznek. Például a hegyi-karabahi konfliktusban az orosz békefenntartók kiszorultak, míg az azeriek gyors győzelmet arattak az örmények felett. Az orosz haderő, amely egy repülőgép-hordozóval rendelkezik, szintén komoly problémákkal küzd, mivel a Kuznyecov admirális balesete miatt nem képes megfelelő karbantartásra.

A Putyin által elgondolt terv, hogy Oroszország a környező országokban mint védelmező álljon fel, már nem tűnik megvalósíthatónak, különösen, hogy Finnország és Svédország NATO-tagságot kíván kérvényezni. Oroszország Afrikában is visszaszorulni látszik, ahol a befolyása csökkent, és már nem képes hatékony erővetítést végezni.

Putyin Szíriában kifizetődő partneri kapcsolatokat keresett, és ennek érdekében mélyebb együttműködéseket alakított ki Iránnal is. Az Egyesült Államok által bevezetett szankciók ellenére Oroszország folytatta a S-300-as rakéták szállítását Teheránnak, de ez a döntés nem oldotta meg az Oroszország körüli nemzetközi feszültségeket.

Putyin terve, hogy a szíriai beavatkozást győzelemként könyvelje el, most már egyre inkább kétséges, mivel a szíriai helyzet stabilizálásának képessége is csökkent. Az ukrán háborúra helyezett hangsúly azonban nemcsak a szíriai ügyek háttérbe szorítását jelenti, hanem Oroszország jövőbeli ambícióira is hatással van, mivel a háború kimenetele Oroszország hosszú távú megítélését is formálja.

Oroszország stratégiája és Putyin döntései tehát nemcsak Szíria, hanem a globális színtérre is kihatnak. Amennyiben Ukrajna elbukik, Oroszország esetleg megpróbálhatja megerősíteni pozícióját a térségben, megalapozva a jövőbeni ambícióit. A helyzet folyamatosan fejlődik, és az orosz–ukrán háború legfrissebb eseményeit figyelemmel kísérjük.