Két éven át vizsgálta az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondája, a Rosetta, valamint annak leszállóegysége, a Philae a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstököst. Ennek köszönhetően kiderült, hogy az égitest víz bizonyos molekuláris jellemzőkkel bír, amelyek közel állnak azokhoz, amelyek a földi óceánokban találhatók. Ebből következtetni lehet arra, hogy az ilyen üstökösök jelentős szerepet játszhattak a Föld vízkészletének kialakulásában – írja az Interesting Engineering.

A víz létfontosságú az élet számára a Földön. Korábban felmerült a kérdés, hogy vajon honnan származik a bolygónk vízkészlete. Egyes elméletek szerint a víz egy része vulkáni tevékenység következménye, ahol a vulkánok által kibocsátott vízgőz lecsapódott és csapadékként hullott vissza, ezáltal segítve az óceánok kialakulását. Mások arra is rámutattak, hogy az óceánok nagy része jeges égitestekből, például aszteroidákból és üstökösökből származhat, amelyek a Naprendszer keletkezése után nem sokkal ütköztek a Földdel.

Ezek az ütközések négymilliárd évvel ezelőtt rendkívül sűrűn történhettek meg, és bár az aszteroida és a földi víz kapcsolatát már bizonyítékok támasztják alá, továbbra is kérdéses, hogy az üstökösök milyen mértékben járultak hozzá a víz megjelenéséhez. Az új kutatások azonban azt mutatják, hogy a Jupiter környékéről származó üstökösök vízgőzének molekuláris jellemzői hasonlítanak a földi óceánok vizére, ami újabb bizonyíték lehet arra, hogy ezek az objektumok segíthettek a víz Földre juttatásában.

Kathleen Mandt, a NASA tudósa a Science Advances című szaklapban beszámolt arról, hogy a 67P üstökös deutériumszintjét is újra kellett értékelni. A kezdeti mérések azt mutatták, hogy a deutérium koncentrációja háromszorosa volt a földi vízének, ami kérdéseket vetett fel az üstökösök vízszállító szerepével kapcsolatban. Azonban a Rosetta 16 ezer mérésének adatai alapján arra jutottak, hogy a por, amely az üstökös körül képződik, befolyásolhatja a deutérium szintjét, mivel a Nap felé közeledve az üstökös felmelegszik, és a deutériumban gazdag víz adódik a porszemcsékhez.

Amikor a por eléri az üstökös külső részét, lehűl és vizet veszíthet, így lehetővé válik a tudósok számára, hogy pontosabb adatokat nyerjenek. A kutatók rámutattak, hogy a következő lépés a víz Földre kerülésének megértése érdekében a jövőbeli üstökös- és aszteroida-kutatások fokozása lehet, amelyek révén újabb nyomokat találhatunk az élet keletkezésének titkaiban.

Ezek az új felfedezések nemcsak a földi élet urlát hozzák közelebb hozzánk, hanem a Naprendszer keletkezésének és a Föld történetének megértését is elősegítik.