Ramóna a házasság első látásra: "Nem mentem bele egy halálra ítélt frigybe"
2024-11-30
Szerző: László
Balázs Ramóna a házasságba vakon vágott bele, mivel korábbi partnerei nem feleltek meg az elvárásainak. Vajon van jövője egy olyan frigynek, ami nem szerelemből köttetett? Tizenhét éves volt, amikor gyermeke édesapjával összejött, de kapcsolatuk már az esküvő előtt, nyolc év után zátonyra futott. Ramóna elmondta: „Teljesen elhidegültünk egymástól, gyakorlatilag társas magányban éltem mellette, így a gyerekünk, Norina érdekében úgy döntöttem, nincs értelme tovább folytatnunk.”
Ramóna roma családból származik, ahol a házasságot szent és sérthetetlen köteléknek tartják. Mint mondja, nem maradiak, sőt, szülei örültek annak, hogy nem ment bele egy halálra ítélt házasságba. „Számukra az a fontos, hogy boldog legyek, nem pedig a tradíciók, és én sem vagyok megalkuvó típus. Hiszem, hogy nekem is jár a nagybetűs szerelem, ennél alább pedig nem adom!”
Ramónának nem ez volt az egyetlen eljegyzése. A második kapcsolata fényesen indult, de az elején nem vette észre, hogy partnere folyamatosan átveri, hazudik és lelkileg terrorizálja őt. „Bár a kislányommal jól bánt, sokat foglalkozott vele, ezért felnéztem rá, de végül kiderült, hogy társként megbukott.” Elmondása szerint a férfi háromszor is megkérte a kezét, de Ramóna már elvesztette a bizalmát.
Egy felbontott jegyesség és három „majdnem eljegyzés” után végül a 31 éves édesanya ujjára került a gyűrű, melyet a 40 éves soproni Rácz Miklós állított kiválasztott nője elé. Ramóna elmondta, hogy Miklós már első ránézésre szimpatikus volt, de az, hogy gyerekellenes, meglepte őt. „Kijelentette, hogy a nászútra nem vihetem el a lányomat; a kutya jöhet, de a gyereknek maradnia kell! Számomra Norina az első, és aki őt nem fogadja el, azzal nem szeretnék szoros kapcsolatot.”
Bár Ramóna úgy érezte, hogy a házasságból akár faképnél is hagyhatja partnerét, a kitartása és az érzelmei nem engedték, hogy feladja. „Soha semmit nem szoktam feladni, főleg nem egy nap után. Most is igyekszem kitartani, aztán meglátjuk, mikor szakad el a cérna…”
Ramóna története rávilágít arra, mennyire fontos a személyes boldogság a házasságban, függetlenül a társadalmi elvárásoktól. Az ő választása az egyenetlenen kialakult kapcsolatok megszakítása és az igazi szerelem keresése, amelyet mindenki megérdemel.