A pihenése nem tartott sokáig, hiszen szeptember közepén már újra edzésbe állt Rasovszky Kristóf, a párizsi olimpián szereplő magyar úszó, aki 10 kilométeres nyílt vízi úszásban aranyérmet nyert. A szezonból még három világkupafutam van hátra, ezeken szeretne részt venni, hogy újabb érmeket gyűjtsön. Emellett a közelmúlttal kapcsolatban érdekes gondolatokat osztott meg velünk.

„Én is hallottam a Szajnáról szóló hírekről, nem tudhattam volna elkerülni azokat. Tudatosan nem mentünk bele a vízbe edzeni, mivel féltünk, hogy összeszedünk valami vírust, ami gyengítheti a teljesítményünket. De igazán bízom benne, hogy versenyezni tudunk benne” – mondta Kristóf, aki számára fontos volt, hogy a verseny körülményei kedvezőek legyenek.

Az olimpiai aranyérme után egy fél deciliter pálinkát ivott, mint egyfajta „fertőtlenítő” – mint minden verseny után. Kristóf úgy döntött, hogy a medencés úszást kihagyja, mert attól félt, hogy ez érzelmileg megterheli, nem szeretné, hogy a döntőben lecsússzon a fináléról, ha nem teljesít jól.

Kiválóra sikeredett a menetrendje, hiszen a katari világversenyt követően sikerült azt a nyugalmat megőriznie, amely segített a felkészülésében. Kristóf érdeklődve beszélt a tréningjeiről, ahol lábzsákkal úszott, hogy felkészüljön a nehéz áramlással szembeni úszásra, amelyet rendkívül megterhelőnek talált.

A Magyar Úszószövetség technikai táborainak keretein belül többször is kipróbálta, milyen érzés a Duna és a Szajna vizében úszni. Kristóf szerint a Szajnán jobb volt a sodrás, hiszen a megfelelő helyezkedés az fondamentálisan fontos, míg a Duna esetén a hibák könnyebben helyrehozhatóak.

A döntő végén Kristóf érezte, hogy probléma nélkül meg tudja védeni a pozícióját, és a rivális élheti meg a nyomás alatt, nem neki. „Amikor 2021 januárjában elkezdtem az úszást, tudtam, hogy elérkezik ez a pillanat, és micsoda út vezetett idáig. Ameddig csak lehet, úszni kell!”

A versenyt követően Kristóf számára még legnagyobb öröm, hogy összefoghattak Betlehem Dáviddal, aki szintén az éremért küzdött. „Ha csak egy szót írhatnék a kép alá, az az lenne: végre! Számos közösen átélt élmény van mögöttünk.”

A verseny végén megkérdeztük Kristófot, hogyan hatott rá az aranyérme, és mit gondol edzőjéről, Szokolai Lászlóról. „Nagyon fontos szerepe van a felkészülésemben, nagy megbecsülésem érte. 30%-ot én kapok, a maradék pedig Dávid és László érdeme.”

Ráadásul az olimpiai sikerek után a jövőt is tervezgeti. A 2024-es versenyek már a láthatáron, hiszen Szingapúr és Budapest világversenyt is rendez. „Szeretném, ha minél több fiatal kedvet kapna a hosszú távú úszáshoz, de tudom, hogy ez nem könnyű. Hetente 80 kilométert úszom, a 10 kilométeres táv nem kis feladat.”

Rasovszky Kristóf az olimpiai győzelmét úgy értékeli, hogy ez nem csak egyéni siker, hanem a csapatmunka szüleménye is. Az álmok és a nehézségek közepette, Kristóf hisz abban, hogy a sportágukhoz való elköteleződés nem csupán a primitív fizikai teljesítményről szól, hanem sokkal inkább az élmények megéléséről és a közös célokért való küzdelemről.