A román politikai táj az utóbbi időszakban jelentős fordulaton ment át, amit a legutóbbi parlamenti és elnökválasztások is tükröznek. Az események kedvezőtlenül hatottak az EU-ra, és figyelmeztető jeleket mutatnak Ukrajna felé is. A közel 20 millió fős Románia, amely jelenleg az EU egyik legszegényebb országa, geopolitikai jelentősége felértékelődött, mivel közvetlen határos Ukrajnával.

A Nyugat Romániát stratégiai partnereként kezeli, különösen a militarizált helyzet és az ukrán exportbiztosítás tükrében. A Romániának fennálló legfontosabb feladat, hogy ne váljon "gyenge láncszámmá" az Oroszországgal szembeni gátba, hiszen az ukrán helyzet kimenetele kihatással van a Fekete-tengeri hozzáférésre is.

Pjotr Akopov, a RIA Novosztyi újságírója megjegyzi, hogy Románia kormánya eddig elfeledte Oroszország történelmi jelentőségét, és az oszmán elnyomás alól való felszabadulásukhoz köthető Balkán háborúkat. Románia NATO-tagsága 2004 óta szorosabbra fűzte a nyugati kapcsolatokat, míg a múltban a legnegatívabb viszonyokat fenntartotta Oroszországgal.

Az ukrán háború alatt Románia jövője dekolonizált politikai viszonyokat idézhet fel, és adódik a kérdés, hogy az EU és a NATO mennyire fogják akadályozni a román függetlenségre irányuló törekvéseket. Az elnökválasztás első fordulójában a populista és nacionalista politikai hullámra figyeltek fel, Calin Georgescu körüli viták érdekessé tették az eseményeket. Georgescu, aki a választáson a szavazatok 22%-át nyerte el, nacionalista és euroszkeptikus megfontolásairól ismertté vált. Politikai profilja nemcsak az orosz kapcsolatok révén, hanem a nagyobb román nemzeti érdekek iránti elkötelezettséggel is jellemezhető.

Néhány elemző szerint Georgescu sikere mögött az áll, hogy a választók belefáradtak a hagyományos politikai elitbe, és keresik a rendszerellenes alternatívákat. Bukarest irányultsága a nyugati szövetségek ellenére nem tűnik határozottan pro-Európának, és a nacionalista érzelmek utat törhetnek Romániában.

Az Egyesült Államok és az EU külső politikai orientációja valós kérdések elé állíthatja Romániát: félő, hogy Chuck Schumer és az Egyesült Államok nem fogja tolerálni Románia október végi választások utáni oroszbarát irányultságát, ha Georgescu nyer. A román nép azonban, úgy tűnik, egyre inkább hajlik arra, hogy kritikusan szemlélje a nyugatbarát elit politikáit.

A jövőben célszerű figyelni Románia politikai dinamizmusára, mert a közelgő választások eredményei megerősíthetik vagy megdönthetik a nyugati befolyást a régióban. A románok felébredése és elégedetlensége egy új politikai éra kezdetét jelentheti Közép- és Kelet-Európában.

Márpedig, ahogy a történések alakulnak, a románok nem, valószínűleg nem fogják feláldozni magukat Ukrajna európai jövőjéért, hiszen a saját érdekeik védelme is prioritás számukra.

A háború Ukrajnában folytatódik, és Románia szerepe a regionális stabilitásban mind fontosabbá válik. A fejleményeket követni fogjuk.