A titkos orvosi mítoszok

A vitaminok felfedezése, különösen a B1 vitaminé 1897-ben, csak a 20. században vette kezdetét. De vajon mit gondoltak az emberek és az orvosok addig a vitaminhiányok okozta betegségekről? Nos, a kép, amit festettek, nem volt éppen tudományos!

Higany: Az orvosi boszorkánykonyha slágere

Nemrégiben francia kutatók felfedeztek egy döbbenetes dolgot: egy 19. századi kisgyerek testében higanyt találtak, mint félig-meddig gyógyszert! A higany abban az időben elképesztően népszerű "orvosság" volt, és nem csupán szifilisz kezelésére használták, hanem különböző mentális zavarokra és akár a fogzásra is.

A tragédia: A 'gyógyszerek' árnyoldala

Ezek a furcsa kúrák sok esetben súlyos mérgezéseket okoztak, amelyek a betegséghelyzetet csak súlyosbították. A modern orvostudomány késlekedésének következményeként sok gyermek szenvedett súlyos vitaminhiányos betegségekben.

Az életkörülmények változása

Az ipari forradalom idején, különösen Nagy-Britanniában, az életkörülmények javultak, de új egészségügyi problémák is felmerültek a szennyezés következtében. A gyerekek egyre gyakrabban szenvedtek vitaminhiányos betegségektől.

A sokkoló húszkereszt!

A legjellemzőbb betegségek közé tartozott az angolkór, amely a D-vitamin hiányához, és a skorbut, amely a C-vitamin hiányához volt köthető. A korabeli orvostudomány teljesen tévesen próbálta kezelni ezeket a problémákat.

Felfedezések a modern kori kutatásokban

Francia kutatók az International Journal of Paleopathology folyóiratban publikálták felfedezéseiket, amelyek során az 19. századi kisgyerek csontozatában megtalálták a skorbut és angolkór jellemző nyomait. Rouen városában, ahol a kisgyerek élt, a levegő rendkívül szennyezett volt, így az angolkór előfordulása is gyakoribbá vált.

Rémisztő higanymérgezés

A kutatások azt mutatták, hogy a gyermek szervezetében rendkívül magas volt a higanyszint. A higanyt nem a táplálkozásból, hanem valószínűleg a korabeli orvosi kezelések következtében kapta.

A vitamin és a higany közötti rejtély

Ez a szörnyű eset újra felveti a kérdést, hogy vajon mennyire veszélyesek voltak a korabeli orvosi gyakorlatok, és mennyi gyermeket érinthetett hasonló tragédia. Valóban tanulnunk kéne a múlt hibáiból?