Az Ottawai Egyetem friss kutatása fényt derített egy aggasztó valóságra: az emberi test hőszabályozó képessége alacsonyabb hőmérsékleteken működik, mint azt korábban feltételezték. Ez katasztrofális következményekkel járhat a globális felmelegedés tükrében - számolt be a Science Daily.

A kutatás során a Humán és Környezeti Fiziológiai Kutatóegység (HEPRU) szakértői arra figyeltek fel, hogy sok régióban a várható hő- és páratartalom hamarosan meghaladhatja az emberi tűrhetőség biztonságos határait. Dr. Glen Kenny, a HEPRU igazgatója és a fiziológia professzora elmondta, hogy a kutatás eredményei megerősítik a közelmúltban felmerült elméleteket, miszerint az emberek hőmérséklet-szabályozási képességei alacsonyabbak, mint azt korábbi modellek sugallták.

A kutatás során Dr. Robert D. Meade és csapata tizenkét önkéntest tesztelt különböző hő- és páratartalmú környezeti körülmények között, a hőterhelési protokoll alkalmazásával. A résztvevők olyan környezetekben töltöttek el egy egész napot, amelyek rendre megközelítették a kritikus hőmérséklet-határértékeiket. Az alanyokat 42 °C-os hőmérsékletnek és 57%-os páratartalomnak tették ki, amely extrém körülményeknek számít.

Az eredmények aggasztóak voltak: a résztvevők testhőmérséklete folyamatosan emelkedett, és sokan nem tudták teljesíteni a 9 órás kitettséget. Ez volt az első közvetlen érv a hőterhelési protokollok érvényessége mellett, amelyek évtizedek óta segítik a hőszabályozási határok tanulmányozását. Meade hangsúlyozta, hogy eredményeik különösen időszerűek, mivel a hőszabályozási határokat egyre inkább beépítik a klímamodellezésbe.

A kutatás megmutatja a szélsőséges hőségnek való hosszú távú kitettség fiziológiai következményeit, amelyek egyre gyakoribbá válnak a globális felmelegedés következtében. A kutatás nemcsak elméleti jelentőségű, hanem gyakorlati hasznossággal is bír. Az eredmények segíthetnek a városok egészségügyi politikáinak és közbiztonsági intézkedéseinek kidolgozásában a forró nyári időszakokra való felkészülés során. Kenny professzor szerint a fiziológiai adatok és a klíma modellek integrálásával jobban előre jelezhetők és kezelhetők a hőséggel kapcsolatos egészségügyi problémák.

Mindezek fényében egy újabb figyelmeztetést kapunk az éghajlatváltozás hatásairól: az emberi élet szempontjából kritikus határok elérése egyre valószínűbb.