Szíria, amely a Földközi-tengertől Mezopotámiáig, a Torosz-hegységtől az Akabai-öbölig terjedő területen helyezkedik el, az ókortól kezdve birodalmak átkelőháza volt. A második világháború után független államként működő Szíria számos befolyási övezet metszéspontjában találta magát. Ez a geopolitikai helyzet a 2011-ben kirobbant polgárháborúban nyilvánult meg legélesebben, amikor az ország területe izraeli, iráni, szaúdi, katari, török, orosz és amerikai hatalmi politikák ütközőzónájává vált.

A polgárháborúk során a helyi erőforrások drasztikus csökkenése miatt a frakciók túlélése egyre inkább a külföldi szponzorok nagylelkűségétől függött. Oroszország és Irán közvetlen katonai támogatása 2015-ben megmentette az Aszad-rezsimet, cserébe mindkét ország jelentős befolyást gyakorolt Szíriára, illetve katonai bázisokat is megszereztek. Törökország a Szíria északi részén működő ellenzéki milíciákat fogta egybe, cserébe pedig ezeket felhasználta a kurdok ellen.

Ezen kívül a Wagner-csoport mintájára szerveződő magánvédelem keretein belül több ezer szíriai zsoldos harcolt különböző külföldi konfliktusokban, mint például a líbiai polgárháborúban vagy a Hegyi-Karabahért folytatott azeri-örmény konfliktusban. 2012-ben a kurdok kvázifüggetlenségének megteremtésében az amerikai katonai kontingens is szerepet játszott, amely elvileg sakkban tartotta az Iszlám Államot. Az Amerikai Egyesült Államok ezen időszakban komoly befolyással bír a szíriai események alakulásában, hiszen nyomon követte a helyi terroristák, mint például az ISIS tevékenységét.

Szíriai destabilizációja a Közel-Keleten óriási kihívásokat jelent, nemcsak a regionális hatalmak, hanem a nemzetközi közösség számára is. Az Egyesült Államok jelenlegi politikája, valamint a női jogok, kisebbségek védelme és a terrorizmus megelőzése továbbra is középpontban áll, de a külpolitikai stratégiák változása elkerülhetetlenül hatással lesz a helyi viszonyokra is.

Az Egyesült Államoknak most a legnagyobb problémája az islámista milíciák kérdése, amelyeket támogatni és egyúttal ellenőrizni szeretnék a jövőben. A kurdok helyzete különösen fontos, mivel a területükre való visszavonuláskor percek alatt elveszíthetik a megszerzett autonómiát.

Bár a háborúban Szíria újjáépítése még távolinak tűnik, a nemzetközi közösség érdeke, hogy támogassa a stabil kormányzást, amely a régió biztonságának megteremtését szolgálná. Az új vezetés legitimációja szorosan összefonódik Szíria egységének és szuverenitásának elismerésével, amelyet az Egyesült Államok is elismerhet, de a jelentős politikai és gazdasági szankciók fennmaradnak, amelyek lassan, de biztosan gátolják a helyreállítást.

Törökország is számít a helyzet alakulására, hiszen a Szíriából való menekültek tömege komoly belpolitikai kihívásokat jelent Erdogannak. Ezért fontos, hogy a jövőbeni stratégiák figyelembe vegyék a menekültek kérdését és próbálják fenntartani a térség stabilitását.

Jelenleg azonban a jövő Szíriája még mindig kérdésekkel teli, mivel a külföldi érdekek és a belső dinamika folyamatosan átalakul. Az összetett helyzet azonban sok lehetőséget is tartogat a különböző hatalmak számára, hogy belépjenek a szíriai politikai színterére.