A szívátültetések története 1954-ben kezdődött, és azóta több ezer ember életét megmentette ez a hihetetlen orvosi eljárás. Az elmúlt évtizedekben a szervátültetés lehetőségei szélesedtek, kezdve a vesétől, a májon át egészen az arcig, amelyeket eddig átültettek.

A szervátültetések elterjedésével egyre inkább foglalkoztatja a közvéleményt az a kérdés, hogy vajon a donor szerv képes-e információkat, emlékeket vagy érzéseket átadni az új test gazdájának. Számos visszajelzés érkezett olyan emberektől, akik különböző szerveket kaptak, és a műtétet követően megváltozott az életérzésük és preferenciáik. Például többen számoltak be arról, hogy új ízeket fedeztek fel, vagy eltérő zenei ízlésük alakult ki, amely a donor személyiségéhez lehetett köthető.

De vajon tényleg átkerülhetnek ezek az emlékek? Egy 2024-es kutatás során kimutatták, hogy a szívátültetésen átesett pácienseknél valóban jelentkeztek viselkedés- és ízlésváltozások. Egyesek új étkezési szokásokat kezdtek követni, míg mások szokatlan zenei vagy művészi érdeklődést mutattak. Olykor a szexuális orientáció is megváltozott.

A tudósok érdekes elméleteket állítottak fel a jelenség magyarázatára. Felmerült, hogy a sejtek az életünk során raktározzák el az emlékeket, érzéseinket és preferenciáinkat, és ezeket az információkat átadják a transzplantált szerv által az új gazdájuknak. Az epigenetikai módosulásokat is figyelembe kell venni, hiszen a donor szíve nemcsak a szívritmust hozza magával, hanem genetikai információkat is, amelyek hatással lehetnek az új személyiségformára.

A szív külön saját elektromágneses mezővel rendelkezik, ami magyarázatot adhat arra, hogyan befolyásolhatja a szerv a test és az elme kapcsolatát. A szív egyfajta „második agyként” is működhet, amely szoros kapcsolatban áll a központi idegrendszerrel, így közvetlen hatással lehet a tudatra és érzelmekre.

A kutatások arra utalnak, hogy a szívátültetések nem csupán szervátültetések, hanem komoly hatással vannak az egyének életére is. A transzplantációs eljárások során nemcsak az új szerv, hanem annak személyiségjegyei és emlékei is átvitelre kerülhetnek, ami új kérdéseket vet fel: mit kapunk valójában a donoroktól? Érzelmeket, ízeket, és talán újfajta személyiséget is?

További kutatások szükségesek az emlékezetátvitel és a szervintegráció rejtélyeinek feltárására, de az eddigi eredmények jelentősen hozzájárulhatnak a szervátültetett betegek kezelésének javításához. Éppen ezért fontos, hogy a jövő kutatásaiban ezeket a kérdéseket is alaposan megvizsgálják.

Ráadásul egy korábbi felmérés szerint a Semmelweis Egyetemen végrehajtott szívtranszplantációk során a donorok emlékeit nemcsak orvosi szempontból, hanem érzelmi és pszichológiai szempontból is vizsgálni fogják, ezáltal segítve a rehabilitáció folyamatát.