Varga Zoltán, a magyar labdarúgás legendás alakja 80 éves korában is hatalmas tiszteletnek örvend. A fiatal tehetség, aki a Varga családból származik, a fővárosba költözése után a Károlyi-kert környékén vált a focizás bajnokává, ahol a szomszéd srácok már kisgyermekként "kismátyásnak" hívták. A tehetsége még a herthás csapattársait is lenyűgözte, amikor bemutatta híres cselét, amelyet a mai napig emlegetnek a focit kedvelők.

A Ferencváros felnőtt csapatában 1961. július 30-án, mindössze 16 évesen debütált a Csepel ellen, ahol az 1:1-es döntetlennel zárult mérkőzésen már megmutatta, hogy mire képes. Pályafutása során Varga 66 góljával és a csapat meghatározó játékosaként, az ötvenes évek végén jelentős sikereket ért el.

Az 1968-as mexikói olimpián Varga nemcsak a Fradiban, hanem a válogatottban is szerepet játszott, ahol a bronzmérkőzés során bemutatkozott. Ugyanakkor Albert Flórián mellett nem találta a helyét, aminek következtében később úgy döntött, hogy elhagyja az országot, ami sokkolta a magyar labdarúgást.

Az elhagyása után Varga Zoltán a belga Standard Liege-nél edzett, de a Magyar Labdarúgó Szövetség nyomására az UEFA két évre eltiltotta. Az első hivatalos mérkőzését 1970. november 7-én játszotta a Herthában, ahol a Mönchengladbach ellen 4-2-es győzelmet arattak, és ő volt a negyedik gól szerzője.

Karrierje végén a Borussia Dortmundhoz igazolt, majd az évtized végén az Aberdeen csapatában játszott, ahol csatlakozott a klub centenáriumi álomcsapatához 2003-ban. Varga Zoltán sokáig emlékezetes marad a labdarúgás történetében, mint a korszak ikonikus támadója.

Bár sokan vitatják a stílusát és a személyiségét, nem lehet figyelmen kívül hagyni a tehetségét. Varga Zoltán öröksége ma is él, hiszen számos fiatal tehetség irigykedik rá, és számos szakértő egyetértene abban, hogy ő volt a legjobb magyar focista a korszakában.