A Hitel Kiadó által megjelent, "Budapest főpolgármestere voltam" című kötet Tarlós István, Budapest korábbi főpolgármesterének visszaemlékezései alapján egy különös utazásra invitál minket. Tarlós két céllal kezdett bele memoár írásába: az egyik, hogy megossza a főpolgármesteri időszaka alatt átélt személyes és spirituális tapasztalatait, míg a másik, hogy feltárja azokat a vitatott, közérdeklődésre számot tartó történeteket, amelyeket politikai érdekek eltitkoltak vagy eltorzítottak.

A könyvben Tarlós külön fejezetet szentel az M0-s autóútnak, hangsúlyozva, hogy a nyugati és északi szakaszának megépítése kiemelkedően fontos Budapest közlekedési helyzetének javításában. Kiemeli, hogy a Szentendrei és Bécsi út forgalma is érezhetően megnövekedett a fejlesztésekkel.

A negyedik metró története, amelyet az ellenzéki média sokáig kiszínezett, ugyancsak jelentős részét képezi az emlékeknek. Tarlós hangsúlyozza, hogy a beruházás megvalósításához a 2010–2019 közötti városvezetés hozzájárulása legalább annyira fontos volt, mint az elődök munkája. Felhívta a figyelmet arra is, hogy kétséges, hogy a projekt anyagi hátterét a mostani városvezetés a megfelelő módon kezeli-e.

A Biodóm körüli vitákra is kitér, ahol Tarlós a média szerepét bírálja: „Hol voltak azok a kérdések, amiket az ellenzéki média feltett volna?” Emlékeztet, hogy a projekt befejezésére vonatkozó költségbecslések mennyire eltértek a valóságtól.

A könyv végén Tarlós visszatekint politikai pályafutására, az SZDSZ-től a Fideszhez vezető útra, és elmondja, hogyan formálta gondolkodását a rendszerváltozás. Visszaemlékezik a 2010-es választásokra, amelyek nemcsak életének egyik titkos célját teljesítették, hanem Budapest jövőjére is hatással voltak. Az önkormányzati választások megszorongatták, hiszen 2019 októberében elvesztette mandátumát, amit az utolsó éveire jellemző politikai klímának tud be.

Tarlós a legújabb politikai eseményekkel is foglalkozik, beleértve a 2024-es főpolgármester-választás körüli helyzetet. Kiemeli, hogy az ellenzéki politikai tábor nem állt össze, és a jelenlegi városvezetésnek a Fővárosi Közgyűlésben nehézségekkel kell szembenéznie.

Végezetül Tarlós István úgy véli, hogy Magyarország számára elengedhetetlen, hogy egy olyan politikai konszenzust alakítson ki, amely végre képes lenne komoly eredményekre vezetni Budapest fejlődésében, különösen a 2036-os olimpia megrendezése körüli tervek fényében. Memoárját nem csupán saját történetek megosztása céljából írta, hanem azért is, hogy a jövő nemzedék számára értékes tanulságokat adjon át.

A könyv megjelenése külön érdekességgel bír, mivel Tarlós István a főpolgármesteri ideje alatt végzett munkásságát egy új kontextusba helyezi, hiszen Budapest fejlődése és a közlekedési infrastruktúra bővítése érdekében tett lépései már ma is vitatott kérdéseket vetnek fel. A könyv egy új fényt vet a főváros jövőjének alakulására és a politikai színtér változásaira, valamint a választási rendszerekre, amelyek folyamatosan alakulnak az aktuális politikai helyzetek tükrében.