Mintegy 36 év elteltével, mióta a csillagászok először nyomokat találtak a Neptunusz sarki fényének létezéséről, a kutatók végre sikeresen rögzítették ezt a phe-nomenont a James Webb űrteleszkóp segítségével. Az új megfigyelések alapján ráadásul kiderült, hogy a Neptunusz hőmérséklete hidegebb, mint 1989-ben, amikor a Voyager-2 meglátogatta a bolygót.

A sarki fény, vagy aurora, a bolygók atmoszférájába bekerülő töltött részecskék által keletkezik. E jelenség megfigyelése nemcsak a Földön, hanem a Marson, Jupiteren, Szaturnuszon, Merkúron, Vénuszon és Uránuszon is lehetséges. Érdekesség, hogy még a 67P/Csurjumov-Gerasimenko üstökösön is észlelték már. Bár a tudósok évtizedek óta tudják, hogy a Neptunusz is rendelkezik a sarki fény létrejöttéhez szükséges körülményekkel, most sikerült először közvetlenül is megfigyelniük ezt a jelenséget.

Henrik Melin, a Northumbria Egyetem kutatója elmondta, hogy a Neptunusz mágneses terének erősen torzult jellege miatt a sarki fény nem feltétlenül a bolygó sarkainál alakult ki, ahogy ez a Földön megszokott. A James Webb űrteleszkóp közel infravörös hullámhosszokat érzékel, amely lehetővé tette a jelenség vizsgálatát. A kutatócsapat méréseket végzett a bolygó hőmérsékletéről és a trihidrogén kation eloszlásáról, amely az aurorákkal is összefüggésbe hozható. Az ionok eloszlása megerősítette, hogy az aurora ott van, ahol a kutatók várták.

Az eddigi megfigyelések alapján a2178-ban elvégzett mérések azt mutatták, hogy a Neptunusz felső légköre kétszer olyan hideg, mint 1989-ben, ami bizonyos mértékig gyengíthette a sarki fény észlését. A kutatás eredményei a Nature Astronomy folyóiratban jelentek meg.

A kutatók 2026-ban újból megfigyelni tervezik a Neptunuszt a Webb űrteleszkóppal, remélve, hogy újabb izgalmas felfedezéseket tehetnek, amelyek még mélyebben feltárják a bolygó rejtélyeit! Az elképzelések szerint a Neptunusz sarki fénye nemcsak lenyűgöző látvány, de a bolygó zavaros atmoszférájának megértésében is kulcsszerepet játszhat.