Egy rendkívül érdekes és meglepő új kutatás eredményei látványos fényt derítenek az agy működésére, különösen a maratoni futók körében. A spanyol tudósok által végzett tanulmány kimutatta, hogy amikor az agy energiaellátása csökken, akkor képes a saját zsírsejtjeit felhasználni mint üzemanyagot. Ez a felfedezés a neuroplaszticitás egy új dimenziójára utal, amely lehetővé teszi az agy számára, hogy alkalmazkodjon a hosszan tartó fizikai megerőltetéshez.

A Pedro Ramos-Cabrer és Alberto Cabrera-Zubizarreta vezette kutatócsoport tíz maratoni futó (nyolc férfi és két nő) agyát vizsgálta MRI segítségével. A képeket a maraton előtt és után készítették, és figyelemre méltó változásokat észleltek a mielin szintjén. A mielin, amely az idegsejteket védő burkolat, teljességgel új szerepet kap. Akkor, amikor az agy glükózszintje veszélyesen lecsökkent, egyes neuronok elkezdik lebontani a mielint, így biztosítva ezzel az agy működését.

A Nature Metabolism tudományos folyóiratban megjelent publikáció szerint a maraton után 24-48 órával a vizsgált sportolók agyában jelentős mennyiségű mielin volt veszítve, amely szoros kapcsolatban állt a motoros működés, a koordináció és a különböző érzékszervi funkciók romlásával. Érdekesség, hogy a hetek múlásával ezek a mielin burkok regenerálódtak, így a résztvevők agyi állapota visszaállt az eredeti szintre.

A kutatók azt feltételezik, hogy a mielin egyfajta „biztonsági hálóként” működik a metabolikus folyamatok során, ezáltal segítve az agyat a táplálékhoz jutásban még a nehéz időkben is. Ezt a jelenséget metabolikus mielin plaszticitásnak nevezték el. Az agy eddigi ismereteink szerint nem éget zsírt a működéséhez, de ez a kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy valószínűleg ez a folyamat sokkal komplexebb, mint ahogyan azt korábban gondolták.

Bár a vizsgálat kis minta alapján készült, az eredmények összhangban állnak a korábbi, egereken végzett kutatásokkal. Ez azt jelenti, hogy az agy képes „áldozatot hozni” bizonyos szövetekért, hogy megőrizze az egész szerv funkcióját. A kutatás továbbá megerősíti, hogy a hosszú távú futások után a sportolók kognitív teljesítménye, mint például a reakcióidő és a memória, jelentősen csökken, de szerencsére hamarosan helyreáll.

A kutatás eredményei nemcsak a sportteljesítményre, hanem a neurobiológiai tudomány új aspektusaira is rávilágítanak, lehetőséget adva arra, hogy az agy működésével, regenerációjával és táplálkozásával kapcsolatos ismereteink bővüljenek. Ez a felfedezés új távlatokat nyithat a sportorvosi kezelésben és a rehabilitációs módszerek fejlesztésében!