A NASA legújabb kutatása rávilágított, hogy a mikrogravitáció milyen váratlan hatásokat gyakorol az élő szervezetekre. Az űrben eltöltött idő számos biológiai változást generál, amelyeket a tudomány eddig csak részben értett meg. A legfrissebb kísérlet keretében a NASA nőstény egereket küldött a Nemzetközi Űrállomásra, ahol 37 napon át figyelték meg őket.

A kutatás eredményei ijesztő adatokkal szolgálnak: a súlyhoz kapcsolódó csonttömeg 1%-kal csökken minden eltöltött hónap után, és mindössze két hét alatt akár 20%-os izomtömeg-csökkenés is bekövetkezhet. Ezek az információk kulcsszerepet játszhatnak az emberi űrutazások jövőbeli egészségügyi tervezésében.

A vizsgálat során a csapat felfedezte, hogy a csontvesztés nem egyenletes; leginkább a súlyterhelt területeken, például a combcsonton figyelhető meg jelentős csökkenés, míg a gerincoszlop csontállományának változása mérsékeltebb. A kutatók kifejtették, hogy ez a mikrogravitáció hatásának tudható be, nem pedig az űrbéli sugárzásnak.

A PLOS One folyóiratban megjelent kutatás összefüggésbe hozta a mikrogravitációt a csontsejtek közötti kapcsolatok torzulásával. A csontszerkezet két fajta sejtje, az oszteoblasztok és oszteoklasztok közötti egyensúly felborul, ami hozzájárul a csontok lebomlásához. Az eredmények alapján az oszteoklasztok aktivitása megemelkedik az űrben, leadva ezzel a csontok ásványi sűrűségének romlását.

Ez a kutatás nem csupán az űrutazások jövőbeli hatásait vetíti előre, hanem alkalmat ad a NASA és más űrügynökségek számára arra is, hogy jobban megértsék, milyen lenyűgöző és egyben félelmetes hatásokat gyakorol a mikrogravitáció az élő szervezetekre. A jövő űrmissziói során a kutatók valószínűleg figyelembe veszik ezeket a faktorokat, hogy megvédjék a legénységet a csont- és izomleépüléstől.

Felkészülni az univerzumban tett felfedezésekre és a jövőbeli utazásokra, ez a kihívás most komolyabb figyelmet kap a tudományos közösség részéről!