A nanoműanyagok, az apró műanyag részecskék, melyek már a mindennapi életünk részei, komoly hatással lehetnek a különböző sejtfunkciókra, a termékenységre, valamint a légző- és emésztőrendszer sejtekre. Az eddigi kutatások alapján azonban a nanoműanyagok hatásairól még korlátozott mennyiségű megbízható adat áll rendelkezésre.

Egy új, 2027 végéig tartó kutatási projekt keretében vizsgálják, hogy ez a típusú szennyeződés hogyan befolyásolja az élő szervezeteket. Számos kérdés megválaszolatlan maradt: vajon a hatások függenek a nanoműanyagok mennyiségétől, a kitettség időtartamától, vagy éppen az anyagok tulajdonságaitól? Továbbra is rejtély, hogy milyen mértékű terhelés lehet káros az emberi egészségre, súlyosbíthatja-e a meglévő betegségeket, vagy hozzájárulhat-e új állapotok kialakulásához.

Különösen érdekes a téma az emésztőrendszer esetében, ahol olyan kórképeknél, mint a gyulladásos bélbetegségek, a nanoműanyagok súlyosbíthatják a problémát. E kutatási projekt multidiszciplináris megközelítést alkalmazva, több tudományterületet érint. Az SZTE kémiai és fizikai intézetei a nanoműanyagok biológiai mintákból történő kimutatására szolgáló módszerek továbbfejlesztésén dolgoznak. A Gyógyszerészettudományi Kar kutatói a különböző bejutási kapuk – mint a légutak, emésztőrendszer, és a bőr – áteresztő képességét tanulmányozzák.

Továbbá, az SZTE Biológiai Intézete és az orvostudományi kar szakemberei különböző élő rendszerek – a sejtektől az egész élőlényekig – figyelik meg a nanoműanyagok hatását az egészséges vagy már eleve károsodott élettani funkciókra.

A kutatások egyik érdekessége, hogy a Cambridge-i Egyetem szakértői részt vesznek a nanoműanyagok precíz vizsgálatához szükséges szuperrezolúciós mikroszkópiás technikák alkalmazásában, amely jelentős előrelépést hozhat a magyar kutatók számára. Továbbá, az Ulmi Egyetem Organoid Kutatási Központja, amely világszerte az egyik legkomplexebb intézmény, háromdimenziós, organoid sejtkultúrákon dolgozik. Ezek a modellek sokkal inkább hasonlítanak a valódi szervi működésre, mint a hagyományos kétdimenziós sejtkultúrák, így jelentős előnyökkel járhatnak a kutatási projekt során.

Mindezek fényében felvetődik a kérdés: vajon milyen hatással lesz mindez a jövőbeli szabályozásokra és az egészségügyi protokollokra? A magyar kutatók alkotják a jövő megoldásait, és egy új szabályozási környezet kialakítására törekednek a bizonyítékokon alapuló ajánlásokkal.