A világ most egy egészen különleges esemény szemtanúja: három, Romulus, Rémius és Khaleesi nevű farkaskölyök lépett a rivaldafénybe! E csodás teremtmények születése azonban nem véletlen, hanem a modern géntudománynak köszönhetően valósult meg. Ezek a kölykök a jámbor óriásfarkas (más néven rémfarkas) leszármazottai, amelyek a késő pleisztocén és a kora holocén időszakban, körülbelül 125 000 - 9500 évvel ezelőtt éltek a Földön, majd a legutolsó jégkorszak végén eltűntek.

Az óriásfarkas imponáló méretekkel büszkélkedhetett: kölyökként 1,2 méter hosszú és 36 kilós volt, felnőttként pedig akár 1,8 méterre és 70 kilóra is megnőtt. Nem meglepő tehát, hogy ennek a fenséges lénynek a megjelenése ihlette a Trónok harca kutyáját.

A dallasi Colossal Biosciences vállalat, mely már évek óta azon dolgozik, hogy visszahozza olyan kihalt fajokat, mint a dodo, a mamut vagy a tasmán tigris, nemrég bejelentette, hogy sikerült feltámasztaniuk az óriásfarkast. Az ősi DNS, klónozás és génszerkesztési technológiák révén létrehoztak három farkaskölyköt.

A kölykök géneit a szürke farkas, az óriásfarkas legközelebbi élő rokonának módosításával hozták létre. Ennek eredménye egy hibrid faj, amely a fizikai megjelenésében hasonlít azokra a farkasokra, amelyek több ezer évvel ezelőtt kószáltak Amerikában.

Jelenleg a három kölyök egy titkos, 2000 hektáros területen él, amelyet 3 méter magas kerítés vesz körül. A biztonságuk érdekében folyamatos megfigyelés alatt állnak, drónok és élő kamerák segítségével.

De vajon valóban feltámasztható egy már kihalt faj? Sokan kétségeiket fejezik ki a Colossal tevékenységét illetően. A Gizmodo idézi Anders Bergstörm biológust, aki a kutyaevolúció szakértője, és szerint ez a kísérlet nem nyújt valódi magyarázatot az óriásfarkasokhoz való visszatérésre.

Bár a technikai eljárás lenyűgöző, Bergstörm rámutat, hogy a Colossal túlbecsüli ennek a jelentőségét. A vállalat először két rémfarkas genomját szekvenálta, lelet DNS-ét ősi csontokból, majd ezek alapján összehasonlította a szürke farkasok és más kutyafélék génjeivel.

A biológus hangsúlyozza a különbségek fontosságát: a két farkasfaj DNS-e 99,5%-ban hasonló, de ez a gyakorlatban körülbelül 10 millió eltérést jelent. A Colossal csupán tizenhárom szerkesztést végzett, ami messze nem elegendő ahhoz, hogy az óriásfarkast megidézze.

Bár a kiválasztott szerkesztések a látható tulajdonságokra és nem a genetikai mélységre összpontosítanak, Bergstörm figyelmeztet, hogy a viselkedés, anyagcsere és más fontos szempontok figyelmen kívül hagyása súlyos hibákat jelenthet.

Az óriásfarkas bejelentése egy időben zajlott, amikor a kutatás híre egy másik fontos lépést is jelezett: a Colossal technológiáját a vörös farkas klónozására is felhasználják, ami a világ egyik legveszélyeztetettebb farkasfaja. Ezzel egyidejűleg hívják fel a figyelmet arra, hogy a kihalt fajok feltámasztása helyett a meglévő fajok megőrzésére is nagyobb hangsúlyt lenne érdemes fektetni.