A sarkvidékek, ahol a jég, a hó és a sötétség dominál, már több mint száz éve vonzó célpontot jelentenek a bátor tudósok és kalandorok számára. Az örök fagy és a hosszú hónapok sötétsége elsőre nem tűnik romantikusnak, mégis akadnak olyan emberek, akik számára ez a világ vonzóbb, mint bármely más hely. Horvath Esther, a sarkkutatás szenvedélyes híve, január 31-ig tartó kiállításán a Capa Központban mutatja be azokat az embereket, akik a tudományos kutatásnak vagy kutatók támogatásának szentelik életüket a Föld egyik legzordabb vidékén. Esther arra bátorítja az embereket, hogy álmaik valóra válhatnak, és hogy a sarkkutatás nem csupán férfiak privilégiuma.

Ester pályafutását a Delta című tudományos műsor indította el, ahol japán kutatók harcoltak az Antarktiszi hóviharban. Az első fényképezőgép birtokba vételével, 25 éves korában világossá vált számára, hogy fotográfussá kell válnia. Az álmát úgy építette fel, hogy a National Geographicnak és a New York Timesnak dolgozzon, és életét a sarkvidékek felfedezésének szentelje.

Első expedíciója után Esther mindent megtett, hogy további lehetőségeket találjon. Folyamatosan felkereste a kutatóintézeteket, és küldetésévé tette, hogy a sarkkutatásról szóló munkákat vállal. Norvégiában harminc megbeszélése volt egy héten belül, amelynek gyümölcse két expedíció ajánlata lett. Ma már az Alfred Wegener Intézet Helmholtz Sark- és Tengeri Kutatóközpontjának fotósa és kommunikációs munkatársa.

Karrierje során Esther sok legendás sarkkutató nyomdokaiban járt, például Fridtjof Nansen, Ernest Shackleton vagy Roald Amundsen. Az élet a sarkvidéken rendkívüli kihívásokat rejt magában – a személyes képességeken túl a legfontosabb a megszorítások ellenére végzett szoros együttműködés.

A MOSAiC expedíció, amely során a hajójuk egy évig sodródott a Jeges-tengeren jéggé fagyva, különösen meghatározó élményt nyújtott Esthernek. Három és fél hónapja alatt hatalmas változásokat észlelt a klímaváltozás következményeivel kapcsolatban. Ma már látja, ahogyan a gleccserek visszahúzódnak, és az időjárási anomáliák egyre gyakoribbá válnak ezen a területen.

A klímaváltozás hatásai a sarkvidéken sokkal hangsúlyosabbak, mint más területeken. Esther tapasztalatai szerint a téli időszakok egyre rövidebbek, a hó későbbre esik és korábban olvad el. A sarkvidéken az emberek étkezési és közösségi szokásai szigorú keretek között zajlanak, a közös események és programok pedig segítenek fenntartani a közösségi összetartozást.

"A kutatófaluban mindenki egyenlő, legyen az igazgató, szakács vagy nyári munkára érkező diák. Minden pozíció egyenértékű, és ez biztosítja a közösség működőképességét," mondta Esther. A sarkvidéken eltöltött tíz év során szoros kapcsolatokat alakított ki, ami segített neki a rideg civilizációs hazaérkezés utáni visszahatások kezelésében.

Horvath Esther ezt az életformát kívánja bemutatni más fiatal nőknek, inspirálva őket arra, hogy bármilyen hivatásban és szerepben eljuthatnak a sarkvidékekre. "Bármilyen szakmát is űzöl, ha szereted ezt a környezetet, elérheted a sarkvidékeket. Az én célom bemutatni azokat a fantasztikus nőket, akik a sarkkutatás élvonalában állnak, és megváltoztatni a sarkkutatóról alkotott közfelfogást, hogy az nem csak férfiak helye, hanem nőké is."

A sarkvidéki élet számára nem csupán kaland, hanem új kihívásokkal teli valóságot is jelent, ahol a társas kapcsolatok és a közösségi élmények kiemelten fontosak a szigorú klímán belül.