Az AR-15 és az M16 története mélyen összefonódik az amerikai katonai történelemmel, és sok tévhit kering körülöttük. Az AR-15, amely a polgári piacon is népszerű lett, valójában egy átalakított AR-10-ből származik, amit Eugene Stoner tervezett. Az ArmaLite cég, amely az AR-15 mögött állt, kisebb kaliberű fegyvercsaládot akart fejleszteni, hogy a már elavult M14-et lecserélhessék. Az elképzelés az volt, hogy a kisebb kaliber nagyobb tűzsűrűséget és kevesebb visszarúgást eredményez, így a katonák sokkal pontosabban tudják használni a fegyvert akció közben.

A hadsereg kísérletei az AR-15-tel kezdetben nem voltak zökkenőmentesek. 1961-re, amikor már elkezdték a fegyverek tesztelését Vietnamban, a problémák már elkezdtek felszínre kerülni. A katonák nem kapták meg a megfelelő tisztítószereket, és az AR-15 hibáit súlyosbította, hogy a használt lőszerek minősége változó volt. Az M16-ot körülvevő feszültségek és kritikák ellenére a hadsereg képes volt fejleszteni és 1967-re bevezetni az M16A1 típust, amely számos megbízhatósági problémáját orvosolta.

Érdekesség, hogy az M16 nemcsak a katonai egységek körében vált népszerűvé, hanem a polgári piacon is, ahol a sportlövők és a vadászok körében a modern fegyvercsoport részeként elterjedt. A fegyver az évtizedek során számos változáson ment keresztül, és a mai napig az egyik legkeresettebb félautomata fegyver. Az egyes modellek és verziók az önvédelmi célok mellett versenylövészetre is alkalmasak.

Fontos megemlíteni, hogy az AR-15 modern használata sok vitát kelt, különösen az amerikai fegyverviseleti jogok és a fegyverekkel kapcsolatos biztonsági törvények terén. A tévhitek ellenére sokan hisznek abban, hogy a megfelelő karbantartással és figyelemmel az AR-15 és M16 típusú fegyverek megbízhatóak lehetnek.