Volt egy kliensem, nevezzük Gabriellának, aki többször is hangsúlyozta, hogy neki sosem hiányzott az apja. Az apa jelen volt az életében, de kizárólag a kötelező találkozók szintjén. A szülők válása után az apa először kétévente látta, de sosem beszélgettek igazán. Ahogy Gabriella nőtt, a találkozók is elmaradoztak, most pedig évente egyszer-kétszer telefonálnak csak. Gabriella úgy vélte, ez neki semmilyen érzelmi hatással nem volt, hiszen ő ezt nem fájdalomnak, hanem inkább egy közömbös tényezőnek tekintette. A terápia során azonban, amikor szóba került az apjával való kapcsolat, nem értette, miért kellene ezt annyira fontosnak tekintenie.

Kapcsolataiban viszont rendre olyan férfiak tűntek fel, akik valamilyen módon elérhetetlennek bizonyultak; nem voltak valódi értelemben jelen, ígéreteiket nem tartották be. Gabriella szívvel-lélekkel várta őket, volt, akit évekig nem látott, volt, aki nem is kommunikált a kapcsolatuk alatt, és volt, aki folyamatosan lemondta a találkozókat. Ennek ellenére ő kitartott mellettük.

A furcsaság itt nem is annyira a férfiak viselkedése, hanem Gabriella tűrőképessége. Ha nem lett volna erről a sebezhetőségről előzetes tapasztalata, akkor valószínűleg nem nézte volna el ennyire sokáig ezt a helyzetet. Valamikor, egy kritikus, sebezhető időszakában a hiány normalizálódott számára, olyan szinten, hogy már fel sem tűnt neki, hogy valami hiányzik.

A valóság itt az, hogy nem csak a hiányzott, hanem hogy ez a hiány nem tudatosult. Ha tudatosulna, akkor fájna, és ezért a tudatnak kellene módosulnia ahhoz, hogy elviselje a fájdalmat. Ha az ember nem is tudja, hogy fáj, akkor az olyan, mintha nem is fájna. Hasonlóképpen, ha nem tudja, hogy hiányzik valami, akkor az mintha nem is hiányozna. E következményeként olyan kapcsolatok fognak ismétlődni, ahol a hiány normalizálása a fő téma, ami elnyomja a fájdalmat, és a figyelmet az aktuális férfi problémáira irányítja.

Ez a helyzet a pszichológiában nemcsak Gabriella, hanem sok nő számára is ismerős lehet. Az apafigurával való kapcsolat hiánya gyakran generálhat elérhetetlen férfiakat a felnőtt életben, ami egy coping mechanizmusként szolgálhat. Fontos tehát, hogy a női önértékelés és a kapcsolataink terén tudatosan dolgozzunk. Miért annyira gyakori, hogy a múlt megélésének elkerülése sokszor újra és újra felbukkan a párkapcsolatokban? Érdemes elgondolkodni rajta.