Az Egyensúly Intézet legfrissebb kutatása szerint 2,5-3 millió magyar él szegénységben, ami nem csupán egyéni problémák következménye, hanem a társadalom egészét érintő mélyebb rendszerhibákra is utal. A szegénység okai közé tartozik a csökkent termelékenység és a megszűnt adóbevételek, amelyek hosszú távon az egész gazdaságot megingathatják.

A szegénység felszámolásának kulcsa nem kizárólag a szociálpolitika, hanem a munkaerőpiacra való visszatérés elősegítése, amely stabil jövedelmet és jobb életminőséget nyújthat a rászorulók számára. Azonban a munkakeresést nehezíti a közlekedési akadályok megléte, amely gyakran mérhető fizikai és anyagi problémákra vezethető vissza.

Egyre többen kényszerülnek ingázni, és az országos tendenciák azt mutatják, hogy a megyeszékhelyek egyre vonzóbbá válnak a munkakeresők szemében. 2011 és 2022 között 8%-kal nőtt azok aránya, akik otthonukból más településre járnak dolgozni, míg a saját településükön munkát vállaló dolgozók aránya csökkent. Ez a folyamat körülményei azt mutatják, hogy a magyar települések mindössze 13%-án dolgozik a lakosság fele a helyben, míg a megyei jogú városok többsége folyamatosan vonzza a munkavállalókat a környező területekből.

A mobilitási lehetőségek hiánya komplex probléma, amely az egyének mellett közvetlenül érinti a helyi közösségeket is. Például a munkaerőpiaci lehetőségek szűkössége miatt a legnagyobb hátrányos helyzetben lévő települések lakói, mint Kunmadaras, Komádi és Nyírmada súlyosan érintettek a közlekedési kirekesztettségben. Jelenleg olyan térségekből több mint 540 ezren szenvednek, ahol a munkavállalás nemcsak nehézkes, hanem szinte lehetetlen.

Az Egyensúly Intézet nemrégiben bemutatta a "Hogyan számoljuk fel a szegénységi csapdát Magyarországon?" című javaslatcsomagját, amely többek között a közlekedési kirekesztettség kezelésére is nagy hangsúlyt fektet. A javasolt intézkedések közé tartozik a helyi önkormányzatok támogatása saját járműparkjuk használatára az ingázó munkavállalók munkába juttatására, akár ajtótól ajtóig történő szolgáltatások formájában.

A helyzet súlyosságát hangsúlyozza, hogy a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó magyarok 21%-a nem engedheti meg magának a közlekedési szolgáltatások használatát, ami az Európai Unió legrosszabb adata. Ezen adatok arra mutatnak, hogy a közlekedési lehetőségek hiánya nem csupán az egyéni mobilitást sújtja, hanem egész közösségeket zár el a munkalehetőségektől, fokozva ezzel a szegénységgel kapcsolatos társadalmi problémákat.