Világ

Tragikus vég: 32 év magány egy lakatlan szigeten – Elhunyt Mauro Morandi

2025-01-07

Szerző: László

Mauro Morandi élete Budellin

85 éves korában elhunyt Mauro Morandi, aki 1989 óta élt a Budelli nevű gyönyörű olasz szigeten. Morandi akkor került a szigetre, amikor katamaránja meghibásodott, és azóta feladta a tengeri utazásait, hogy átvegye a sziget gondozását, mivel az előző gondnok nyugdíjba vonult. A Budelli sziget híres rózsaszín strandjáról vált ismertté, amely nemcsak a turisták, hanem sok természetkedvelő figyelmét is felkeltette.

Jogi problémák és kilakoltatási ügy

Morandi életét nemcsak a természet, hanem a jogi problémák is beárnyékolták. 2020-ban kilakoltatási ügybe keveredett, mivel a La Maddalena Nemzeti Park elnöke, Fabrizio Fonnesu azzal vádolta, hogy illegálisan végezte el kunyhója átalakítását, amely a második világháború óta állott a szigeten. Az ügy miatt petíció indult Morandi védelmében, amit több mint 70 ezren írtak alá, követelve a kormánytól, hogy engedjék meg neki a maradást.

A sziget elhagyása és élete Szardínián

2021-ben Morandi bejelentette, hogy elhagyja a szigetet, miután annak tulajdonosai kérték, hogy költözzön el. Ezt követően a La Maddalena szigetén található kis lakásába költözött, amely Szardínia északi partja mentén fekszik, és a legnagyobb a szigetek közül.

Morandi utolsó évei és öröksége

Morandi 2024 nyarán elesett, és rövid időre kórházba került Szardínián. Az újságok szerint január 4-én hunyt el az észak-olaszországi Modenában, ahol eredetileg született. Az utolsó interjújában, amelyet a Guardiannek adott 2021-ben, elmondta: „Annyira hozzászoktam a csendhez. Most pedig folyamatos zaj van.” E szavak könnyedén tükrözik Morandi életének 32 évét, amely tele volt magánnyal és a természet békéjével, távol a társadalom zajától és az olasz politikai helyzet bonyodalmaitól.

Az öröksége

Morandi öröksége nem csupán a szigeten töltött években rejlik, hanem abban a híd szerepében is, amelyet a modern világ és a természet között teremtett. Emléke és története sokakhoz eljut, emlékeztetve bennünket arra, hogy néha a csend és a magány mindennél fontosabbak.