A kutatók régóta gyanították, hogy az 1831-ben beköszöntő, két évig eltartó történelmi lehűlést egy hatalmas vulkánkitörés okozta, amely kénes gázt és hamut lövellt a légkörbe. Ez a vulkanikus felhőréteg visszaverte a napfényt, ami körülbelül 1 Celsius-fokos átlagos lehűlést eredményezett globálisan, amely rendkívül jelentős kilengésnek számít világszerte nézve. A kitörés pontos helyszíne azonban mostanáig ismeretlen volt.

Will Hutchison, az angliai St. Andrews Egyetem munkatársa, a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője elmondta, hogy a kutatás során jégmagokat emeltek ki a sarkvidék jegéből, ahol a megfelelő mélységben elhelyezkedő mikroszkopikus méretű hamuszilánkokat vizsgálták meg.

A kémiai összetétel azonosítását követően a sarki jégben található mintákat összevetették a Zavaritskii vulkán hamujával. Hutchison izgalmát fejezte ki, amikor először rájöttek, hogy a két különböző helyről gyűjtött minta egyezést mutatott.

A felfedezés jelentősége túllép a történelmi rejtély megoldásán. A vulkánkitörések helyszíneinek azonosítása kulcsfontosságú, mivel lehetővé teszi a tudósok számára, hogy feltérképezzék és nyomon kövessék a Föld azon régióit, ahol a legnagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő éghajlatváltozással járó események világszerte.

A tudományos közösség várakozással tekint erre az eredményre, mivel nemcsak a múlt megértését segíti, hanem a jövő éghajlati jelenségeinek előrejelzését is. A kutatók további vizsgálatokat terveznek, hogy még pontosabb képet kapjanak a vulkanikus aktivitás hatásairól, és ezzel hozzájáruljanak a globális felmelegedés elleni küzdelemhez is.