A DTK: Elviszlek magammal című műsor legutóbbi adásában Vitray Tamás megosztotta nézőivel élete egy fájdalmas, de megindító részletét. A televíziós legenda az 300. epizódjában elmesélte, hogy miért nevelte őt a nagymamája, és milyen borzalmas sorsot élt meg fiatal édesanyja.

Vitray szavai szerint, ha valakinek nyugodt és boldog élete van, hajlamos elfelejteni, mennyire értékesek ezek a pillanatok. Mivel édesanyját fiatalon elvesztette, nagymamája vált az életének középpontjává, akinek iránymutatása és szeretete formálta életét.

A Kossuth-díjas újságíró elmondta, hogy édesanyja nem szándékosan került bonyodalomba, csupán a történelem kegyetlen játéka miatt szenvedett. Az édesanyja 1932. november 5-én született, de ez a születésnap már a múlt árnyékában állt, hiszen a fiatal nőt hamarosan elválasztották az igazi szerelmétől, akivel soha nem találkozhatott igazán. Az elmondása szerint az édesanyját a háború borzalmai elől menekítették el, és a sors ironikus vonása, hogy a nagymamája vette át a nevelés felelősségét.

Vitray elmesélte, hogy a nagymamája jóvoltából boldog gyerekkora volt, és nem érzett hiányt az édesanyja iránt, amíg fiatal volt. Azonban a nagymama és az anya-gyermek kapcsolatának hiányossága végigkísérte az életét.

A fiatal nő, Vitray anyja, az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborba került, ahol a borzalmak között élt. Bár átélte a tábor felszabadítását, a háború utáni élet nem volt könyű; mindössze 90 nappal később hunyt el - sokak sorsával együtt, akik elnyelték a történelem szörnyűségeit. Vitray Tamás 64 évvel később látogatta meg anyja sírját, hogy emlékezzen a nőre, akinek a történetei és a sorsa mind a családjának, mind pedig a nemzet történelmének szerves részét képezik.

Ez a tragikus múlt nem csupán Vitray Tamás, hanem mindannyiunk emlékét gazdagítja, és felhívja a figyelmet a családi kötelékek fontosságára, valamint a háborúk által okozott sebekre, melyek generációkon át hatással vannak életünkre.