1918 őszén a Károlyi-kormány alatt elkezdődött a világméretű zűrzavar, amely Magyarországon is erőszakhullámmá fejlődött, és különösen a zsidó közösség szenvedett el súlyos következményeket. Ekkor az addig mellőzött cionista mozgalom emberei léptek színre, hogy megvédjék a közösséget a fokozódó antiszemita erőszaktól.

A forradalom idején számos zsidó kereskedő, vállalkozó és hétköznapi állampolgár vált a pogromok célpontjává. A közvéleményben eluralkodó zsidóellenesség miatt a zsidó reformirányzat vezetői már a nyáron felvetették az „Önvédelmi Liga” létrehozásának ötletét, azonban a helyzet gyorsan kényszerítette őket, hogy konkrét lépéseket tegyenek. November elején létrehozták Magyar Zsidók Központi Szövetségét, amely gyorsan alakult át fegyveres alakulattá, hogy felvehesse a harcot a zsidó közösség ellen irányuló támadásokkal szemben.

A cionista vezetők, köztük Beregi Ármin, önkéntes tartalékos százados, hamarosan megbeszéléseket folytattak a hadügyi hivatalnokokkal, hogy a rend biztosítása érdekében fegyveres csoportokat hozzanak létre. A szervezet aktívan részt vett a rend helyreállításában a zűrzavaros helyzetben, mind a zsidók, mind a nem zsidók védelmében. Elnyújtott fegyverkezésük után az önkéntesek száma 1300-ra növekedett, közöttük 300 nem zsidó katona is szolgált.

Sok helyen sikeresen léptek fel a fosztogatók ellen, és gyakran helyreállították az elrabolt javakat. A cionista alakulatok nem csupán a zsidók, hanem minden magyar polgár védelmét tűzték ki célul. Beregi Ármin jelentésében hangsúlyozta: "Mi nem kizárólagosan zsidó érdekek védésére vállalkoztunk, hanem általában a rend és nyugalom helyreállítására."

Az osztagok tevékenysége azonban nem mentes a brutális túlkapásoktól sem. Számos esetben a cionista katonák erőszakot alkalmaztak, ahogyan azt a helyi lakosok is tapasztalták. A forradalom alatt megbízott egységek nemcsak a rend helyreállítására, hanem a helyi zsidó közösség érdekeinek védelmére is összpontosítottak, küzdve a rombolás és zűrzavar ellen.

A november 5-i indulásuk után a zsidó önkéntesek különösen aktívak voltak a Felvidéken és Erdélyben, ahol a katonai és rendvédelmi feladatokat július óta küzdötték le. A szövetség azonban nem húzódott meg a háttérbe, amikor végül az 1919-es februári lemondásukkal a kormány nem támogatta tovább a felekezeti alapú önvédelmi szervezkedéseket.

Bárzsidó katonai alakulat egyes tagjai később a zsidó állam védelmében is felléptek, amely újraéleszteni próbálta az önvédelmi hagyományokat. A horthy-korszak alatt a cionista gárda emléke sokat változott, és a mai izraeli magyar zsidó közösség által is pozitivabban értékelik. Beregi Ármin, a cionista csoport vezetője később Palesztinában telepedett le, ahol a jövő izraeli hadsereg történetében fontos szerepet játszott.