A gyász egy olyan folyamat, amelyet sokan nehezen dolgoznak fel. Az egyik gyakori, de téves nézet, hogy a gyásznak meg kell szűnnie, hogy elősegítse a gyógyulást. De mi történik, ha a veszteséghez fűződő érzelmi kötelékek nem tűnnek el? Miért lehet ez problémás? Ezt a kérdést járnánk körbe az alábbiakban.

A gyász, mint téma, rengeteg szakembert foglalkoztat. Sigmund Freud 1917-es munkája, „Gyász és melankólia” óta számos elmélet született, amelyek a gyász különböző aspektusait vizsgálják. A gyászreakciók sokfélék lehetnek, és a szakemberek véleménye is megoszlik arról, hogy a gyász mennyire normális és egészséges. Van, aki azt mondja, hogy a gyásznak van egy „kötelező” szakasza, míg mások szerint a gyász egyáltalán nem lineáris, hanem sokkal inkább személyre szabott élmény. Az Elisabeth Kübler-Ross féle öt szakasz óta tudjuk, hogy mindenki másképp éli meg a gyászt, de manapság egyre inkább hangsúlyozzák, hogy a gyász nem egy végleges állapot, hanem egy folyamat, amely viszonylag szoros interakcióban állhat az elhunyttal.

Az utóbbi években megjelentek a „folyamatos kötelékek” (continuing bonds) elméletek, amelyek a gyász során fennmaradó érzelmi kötelékek fontosságát hangsúlyozzák. Kiderült, hogy a gyászolók számára az elhunyt emlékének megőrzése és a vele való folyamatos kapcsolattartás nemcsak hogy egészséges, hanem segíthet a gyász feldolgozásában is. Ráadásul a gyászolók gyakran tapasztalnak különböző rituálékat, mint például a közös emlékek felidézése, a közös helyek felkeresése, amelyek segítenek fenntartani a kapcsolatot az elhunyttal. Ez egy új megközelítése a gyásznak, ahol nem az elengedés a cél, hanem az érzelmi kötelék fenntartása, az új kapcsolatok kialakítása az elhunyttal.

Révész Liliána Renáta, aki szintén foglalkozik a gyász pszichológiájával, hangsúlyozza, hogy bár a gyász fájdalmas, e mély érzelmek egyidejűleg az élet természetes részei. Az egészséges gyászfolyamatban a fájdalom idővel csillapodni kezd, helyette pedig a pozitív emlékek és a szeretet érzésének kellene dominálnia. Az egészséges gyász nem jelenti a fájdalom teljes eltűnését, sokkal inkább azt, hogy a gyászoló személy képes elfogadni a veszteséget és a szomorú érzései ellenére is látni a folytatás lehetőségét.

De honnan tudunk arra következtetni, hogy esetleg megrekedtünk a gyászfolyamatban? Az, hogy a fájdalom nem enyhül, és az elhunyt emlékének feldolgozása helyett nyomasztja a kérdés, hogy "Miért ő? Miért most?" – ezek figyelmeztető jelek lehetnek. Ilyenkor fontos, hogy a gyászoló szakemberekkel keresse a megoldást, akik segíthetnek pozitívan kézbe venni a gyászt, és elengedni a mély fájdalmakat.

Tanulmányok bizonyítják, hogy a gyászolók, akik a gyász folyamatában képesek megőrizni az elhunythoz fűződő érzelmeiket, általában pozitívan tudják feldolgozni a veszteséget. Tehát nem csak hogy megérthetjük a fájdalmunk forrását, hanem a gyász feldolgozása során találhatunk módot arra is, hogy az elhunyt távozása után szép emlékeket őrizzünk meg.