A felfokozott dráma középpontjában a fekete ruhás nők állnak, akik egy különleges előadáson, a Fitos Dezső Társulat produkciójában lépnek színpadra. A nagyméretű horgolt kendők sejtelmesen feszülnek a ruházatukon, és a háttér olyan, mint egy börtön rácsa, ami szimbolizálja a bezártságot, amit Királynőiként nőként élnek meg. A főszereplő anya, akinek ruhája a legdíszesebb, dominálja a színpadot, míg négy lánya monoton feketében, de mindannyian más-más karakterként tűnnek fel a színpadon.

A történet középpontjában a családi konfliktus és a társadalmi elvárások állnak. Miközben az anya uralkodó stílusa próbálja megfojtani lányaik vágyait, azok egyre inkább megtapasztalják a lázadást, amikor férfiak jelennek meg az életükben. A házba terelt lányok érzelmei vadul törnek a felszínre, amikor egyre inkább a csalódottság, féltékenység és irigység fogja el őket. Ekkor merül fel a kérdés: Mi lesz velük, ha az anya ezt nem engedi meg?

A bemutató során a zene és a tánc egyesíti a néptánc hagyományait a flamenco elemeivel, így egy olyan színes és intenzív élményt nyújtva, amely magával ragadja a közönséget. Az előadók rendkívüli tehetsége és a koreográfiai megoldások magával ragadó összhangban vannak, követve a lányok belső harcát.

A bemutatót követően egy különleges kerekasztal-beszélgetésre került sor, ahol a női alkotók, köztük Kocsis Enikő rendező-koreográfus és Fitos Dezső a társulat vezetője, megosztották alkotói folyamataikat. Kocsis Enikő elmondta, hogy mennyire fontos volt számára, hogy a társulat tagjaival közösen dolgozzanak, és hogyan kellett szembenéznie a saját félelmeivel ahhoz, hogy létrehozhasson egy önálló színpadi művet.

Fitos Dezső viccesen megemlítette, hogy ő díszítő és kellék volt, azonban mindketten rámutattak, hogy a produkcióhoz elengedhetetlen a közös munka és a csapatmunka. Egy drámai munka folyamata során, amely során különféle kihívásokkal kellett szembenézniük, mindketten elmondták, hogy mennyire intenzív és érzelmes élményt nyújtott számukra a munka.

A bemutató zenei anyaga egyedi és lenyűgöző. Az ősi népzenei elemek kortárs hangszereléssel ötvöződnek, hogy gazdag és érzelmekkel teli előadást nyújtsanak, amely akár még napokkal a bemutató után is visszacseng a nézők fülében.

A Bernarda Alba háza, Federico García Lorca klasszikusa, bemutatásával nem csupán a tradicionális néptáncot honorálják, hanem új értelmet adnak a női szerepeknek a modern világban. Mivel a produkció összes eleme egyesíti a hagyományokat és a kortárs művészetet, a közönség számára felejthetetlen élményben részeltetett, bátorítva őket arra, hogy gondolkodjanak a női identitásról és a családi dinamikákról.

Ez a különleges este nem csak a lányok tragédiájáról és az anyai dominanciáról szólt, hanem egy új kezdet lehetőségéről is, amelyben a nők hangja végre hallhatóvá válik az éjszaka csendjében.