Zsótér Valéria és férje, Erdei István Károly, már évtizedek óta örömüket lelik abban, hogy szeretetteljes otthont biztosítanak nehéz sorsú gyermekek számára. Bodrogon élnek, ahol az elmúlt évtizedek során 11 gyereket fogadtak be saját vér szerinti gyermekeik mellé. A család otthona mindig is a szeretet és a támogatás színtere volt, ahol az új családtagok gyorsan beilleszkedtek.

Valéria 1993 óta hivatásos nevelőszülőként dolgozik, döntésük mögött mély vallásos meggyőződés áll. Különösen fontos számukra, hogy segíthessenek azoknak a gyerekeknek, akik különféle okok miatt nem élhetnek a vér szerinti családjukban. "Békességünk volt benne, hogy ilyen gyerekeket kapunk" – meséli Valéria, aki mindig is vágyott arra, hogy ikreket neveljen.

Amikor 1992-ben Bodrogra látogattak, találkoztak István egyik rokonaival, aki hivatásos nevelőszülő volt. Ez a találkozás inspirálta őket, hogy ők is hasonló útra lépjenek. Azóta öt gyermeket fogadtak be egy év alatt, ám a legnagyobb kihívás és élvezet az volt, amikor 1995-ben született meg a negyedik vér szerinti gyermekük, miközben már nyolc másik gyerek is volt otthon.

A család a nevelőszülői munka során arra törekedett, hogy minden gyerek egyformán részesüljön a szeretetükből és a figyelmükből. "Soha nem tettünk különbséget a vér szerinti és a nevelt gyerekeink között" – mondja Valéria. Ily módon mindannyian testvérként nőttek fel, és a családi nyaralások, mint Horvátországba és Görögországba tett kirándulások felejthetetlen élmények maradtak számukra.

Ahogy a gyerekek felnőttek, sokan közülük önállóvá váltak, és magasabb iskolákba mentek. Mostanra a család szoros köteléke továbbra is erős, és a szülők egy külön lakrészt alakítottak ki, ahol az idősebb gyerekek felnőttként kezdhetik meg az életüket. "A legszebb dolog az anyaságban, amikor egy kisgyermekből felnőtt lesz. Ez az, ami motivál minket minden nap" – mondja Valéria, aki 32 éve van a hivatásában.

Az elmúlt években újabb kihívásokkal kellett szembenézniük, amikor 2011-ben egy 11 és egy 12 éves lányt fogadtak be. Egyikük enyhe értelmi fogyatékkal él, de Valéria és István mindent megtesznek, hogy támogassák őket a fejlődésükben. A családi kötelékek tovább erősödtek, és a gyerekek ismerik és érzik, hogy valódi otthonra találtak.

A család tudatában van annak, hogy a hivatásuk rendkívül nehéz, és sokan nem vállalják ezt a felelősséget. "Nem a pénzért csináljuk ezt a munkát, hanem mert hiszünk abban, hogy támogatni kell azokat a gyerekeket, akiknek szüksége van ránk" – zárja szavait István, miközben rámutatnak a nevelőszülői hivatás jelentőségére a társadalomban.