A szocializmus évei alatt nem sok dolog volt, ami dicséretet érdemelt volna, de a magyar buszgyártás valóban bámulatos teljesítmény volt. Az Ikarus márka a korszak legismertebb és legsikeresebb autóbusz-gyártójává vált, egy ipari csodát teremtve, amely még a vasfüggönyön túli piacokat is elérte. Ezek a buszok nem csupán a keleti blokk országaiban, hanem a világ minden táján, egzotikus helyszíneken és távoli kontinenseken is üzemeltek. A márka neve fogalommá vált, és más gyártók is próbálták utánozni, ilyen például a csehszlovák Karosa vagy a jugoszláv Ikarbus.

Az Ikarus buszok kulcsszerepet játszottak a magyar ipar exportjában, és a szocialista országokban, mint Lengyelország, Csehszlovákia, NDK vagy Szovjetunió, mindennapi látványt jelentettek. A híres Ikarus 260 és a csuklós 280-as típus ikonikus részei lettek a városi közlekedésnek, Varsótól Vlagyivosztokig. A buszokat annyira kedvelték a Szovjetunió tagállamaiban, hogy a szocialista szövetség felbomlása után, 2001-ben is több mint 300 darabot vásároltak.

De az Ikarus nemcsak a szocialista országokon belül volt népszerű. Az afrikai kontinens forró tájain, például Egyiptomban, Kuvaitban és Irakban is megtalálható volt, ahol az első tömegközlekedési eszközökként becsülték őket, alkalmazkodva a sivatagi körülményekhez. Iránban a '90-es években 1300 darabot rendeltek, és buszaik a világ különböző pontjaira eljutottak, egészen Líbiától Szudánon át Etiópiáig. Yemenben pedig ők jelentették az első közlekedési lehetőséget, amelyet a polgárháború tört meg.

Latin-Amerikában, például Venezuelában, Peruban és Costa Ricában az Ikarus buszok hegymászó utakon is megbízható közlekedési eszközökké váltak. Ecuador 1991-ben hétvan buszt vásárolt, mivel a helyi közlekedésben biztosítani tudták a kényelmet és a megbízhatóságot. Ázsiában is népszerűek voltak, Törökországig és Tajvanig, ahol Kínában és Észak-Koreában újra felfedezték őket, mint a modern közlekedés szimbólumait.

Összeszerelő üzemek működtek 13 országban, többek között Angliában, Mozambikban és Madagaszkáron, ahol a Magyarországról szállított részegységekből építettek buszokat. Ez nagy előny volt, mivel a teljesen összeszerelt járművek szállítása bonyolult logisztikai kihívás elé állította a gyártókat. A szomszédos országok, mint Bulgária és Románia, inkább trolibuszokat vásároltak hazánkból, míg Hamburg kikötőjéig eljuttatták a buszokat, amelyeket hajók szállítottak Sri Lankára, Burmába vagy Indonéziába. Fiuméból a jugoszláv partnerek juttatták el az Ikarusokat Tunéziába.

Szabó Zoltán, az Ikarus Buszok a világban Facebook-csoport vezetője így foglalja össze az átszállítás izgalmas folyamatát: "Az autóbuszok rárakódva egy hatalmas kiterjedt hálóra, majd a 25 tonnás daru lassan felemelte az egészet, mint kofás asszony a halasszatyrot."

Kuba számára is izgalmas időszak volt, amikor a magyar busz exportot követően helyben összeszerelő üzemet alakítottak ki, ahol több ezer Ikarus busz készült. A KGST felbomlása után is sikerült felszerelni ezeket, még akkor is, ha az alkatrészek utánpótlása nehézkessé vált. Ily módon ma is találhatók olyan buszok, amelyekben egykori Ikarus alkatrészek rejlenek.

A levetett buszok sorsa is érdekes, hiszen Kanadából kivont Ikarusokat Kubának adták el, de ennek később nemzetközi botrány lett az eredménye, amikor az exportőr cég vezetőjét évekre börtönbe zárták. Törökország 3000 Ikarust vásárolt az évek során, és az isztambuli buszflotta cseréjekor a feleslegessé vált járműveket Libériának és Csádnak ajánlotta fel, így a 20 éves Ikarusok újrahasznosítva szolgáltak ott, ahol soha nem volt hivatalos magyar buszexport.

Az idők változásával az Ikarus buszok egyre ritkább látványnak számítanak, és a régi „Made in Hungary” feliratú járműveket modern, de kevésbé karakteres autóbuszok váltják fel. Szófiában a legutolsó Ikarusokat nyugdíjazzák, Bukarestben pedig már a következő hónapokban vonják ki a forgalomból az összes trolit.

Ma, amikor valahol a világ egy távoli szegletében újra felismerjük az Ikarus formáját, egy pillanatra nosztalgiával tölthet el bennünket. A harmadik világ szegényebb országaiban a helyi szerelők továbbra is életben tartják a régi buszokat, amelyek egyre több bizonyítékot szolgáltatnak a szinte elpusztíthatatlan mivoltukra. Az Ikarus története nem csupán a szocialista időszak határait hirdeti, hanem annak túllépését is, amely a magyar mérnöki kreativitást és ipari teljesítményt világszerte népszerűsíti, még olyan helyeken is, ahol talán sosem hallottak Budapest vagy Székesfehérvár nevéről.