December 27-én, Lázár János napján a Magyar Kétfarkú Kutya Párt aktivistái váratlan meglepetéssel kedveskedtek a közlekedési miniszternek. Lázár János nemcsak politikai szereplő, hanem résztulajdonosa is annak a cégnek, amelyik a batidai vadászkastélyt üzemelteti. A kastélyhoz vezető út mostanra jelentős állami forrásból újult meg, azonban a további útszakaszok felújítása még várat magára.

Az aktivisták ezért különös ötlettel álltak elő: az aszfaltra rajzolták fel az irányt, merre található Lázár János kastélya, sőt, egy úgynevezett 'Nernia' feliratot is feltüntettek, amire a szatirikus politikai helyzet utal.

A helyzet azonban nem maradt következmények nélkül. Egy MÁV-alkalmazott, aki részt vett a rajzolásban, váratlanul az újságok címlapjára került, hiszen a cikk részletezte a nevét, fényképét és még autójának rendszámát is nyilvánosságra hozták. Ilyen mértékű inkrimináló információk közzététele komoly aggodalmat kelt, hiszen a munkáltatók, mint a MÁV, egyértelműen támogatják a politikai kedvteléseket, miközben a saját dolgozóikhoz hasonló akciókat vontatják végre.

Mindez arra figyelmeztet, hogy a politikai szatírák és a nyilvános rendbontások szoros összefüggésben állhatnak, melyek hatással lehetnek a jövő politikai diskurzusára Magyarországon. A MÁV dolgozójaként eltöltött majdnem 15 év alatt valószínűleg ez a firkálás volt az egyik legnagyobb hiba, amit elkövetett, hiszen mostani akciójával nemcsak a sajátainak, hanem a vállalat képének is ártott. A kérdés mindenképpen az, hogy mennyire kockáztatják a közszolgáltatók, hogy a politikai nyilvánosság és a személyes szankciók ilyen közel kerülnek egymáshoz. Vajon meddig érhetjük el, hogy a nem megfelelő tettekért való felelősségrevonás egy közvetlenül érintett munkavállaló életét is megnehezíti? Hogyan viszonyulnak ehhez a politikai pártok és a közszolgáltatók?