A közelmúltban kirobbant Matolcsy-botrány a jegybankelnök leváltását követően ismét a figyelem középpontjába került. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábbi kormányzójának tevékenysége ugyanis egy olyan botrányra világít rá, amelyben közpénzek tízmilliárdjai tűntek el úgy, hogy a kedvezményezett üzleti kör csak töredékét kapta meg a támogatásnak. Ha az események tényleg úgy zajlottak, ahogy mostanra kiderült, akkor ez a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) eddigi legpazarlóbb pénzügyi visszaélése lehet.

Ez a történet több mint egy évtizedre nyúlik vissza, és már évekkel ezelőtt is felhívta a figyelmet a jegybanki alapítványok átláthatatlanságára. A Matolcsy György által vezetett MNB a működése során, elsősorban a svájci frankos hitelek forintosításából származó, hatalmas vagyont alapítványokba helyezett el, ahelyett, hogy az államkincstárba befizette volna. Az eredetileg hat alapítványnak összesen 266 milliárd forintot adtak át, ami mai inflációval számolva már 440 milliárdra rúgna.

A kormány, mint a történtek és a megszorítások támogatója, megakadályozta, hogy az alapítványok szerződései nyilvánosságra kerüljenek, így a közvélemény nem szerezhetett tudomást arról, hogyan költik el a közpénzt. Az Alkotmánybíróság végül kimondta, hogy a pénzek valóban közpénznek minősülnek.

Ezt követően a jegybank 2019-ben fúzióval egyesítette az alapítványokat, ám a háttérben egy komplex összefonódás alakult ki, amely a privát tőkealapokat ötvözte. A rendszerben rejlő lehetőséget a Pénzügyminisztérium is felvetette, mondván, hogy ezáltal lehetett a pénz útját elrejteni.

A legfrissebb jelentések szerint ezekből a milliárdokból több mint 400 milliárd forint került a NER előnyben részesített cégekhez. A robbanás előtt a jegybank megpróbálta titkolni, hogy az alapok hogyan gazdálkodnak, de a sajtó és az oknyomozó újságírók feltárták a gyakorlatokat, így közelebb kerültek ahhoz, hogy a közpénz egy szűk üzleti kör hasznára váljon.

A kapcsolatok a kormányzati szinten is érezhetően megromlottak az elmúlt években, és a pénzügyi vezetők között is feszültségek tapasztalhatók. Az új pénzügyminiszter, Varga Mihály a régi vezetők leváltásával megkezdte a kellemetlen ügyek felgöngyölítését.

Egy hónappal a feljelentés után az Állami Számvevőszék több száz oldalas jelentést tett közzé, amely felfedte, hogy az alapítványi struktúra nemcsak hogy a közpénz elpárolgásával járt, hanem azt is, hogy számos jogi és pénzügyi szabályt megszegtek az alapítványok működtetésével során.

A végső következtetések arra utalnak, hogy a pénzveszteségek mögött nem csupán a magyar tőkealap-investment gyengesége, hanem egy sor súlyosabb visszaélés húzódik meg, miközben a közpénz eltűnt a szemünk elől. A László Kósa által emlegetett "elvesztette közpénz jellegét" szállóige csak a jéghegy csúcsa.